Adorans

Az evangéliumi csodaelbeszélések csócspontját a halott-támsztási elbeszélések jelentik, mert az evangélisták ezek révéne vélik Jézus isteni hatalmát a leghatékonyaban érzékeltetni. Jézus nevéhez azért is kellett halott-támasztásokat kapcsolniok, hogy ezálta kidomborodjék, hogy ő hatalmasbb a régi idők nagy prófétáinál, akik közül csak Illés és Elizeus támasztott föl egy-egy halottat, míg ő egymag három halotat keltett életre.

A naimi ifjú

Jézus egyszr Naim felé tartott tanítványaivl nagy néptömeg kíséretében. Mikor a város kapujához közeledett, halottas menetel találkozott, amely egy özvegyasszony egyetlen fiát kísérte. Jézus megszánta az anyát és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Aztán a koporsóhoz lépett, megérintette azt, majd megszólította a halottat: "Ifjú, felszólítalak, kelj föl!" A halott pedig felült és beszélni kezdett. A jelenlévőket félelem szállta meg. úgy ítélték meg a helyzetet, hogy Isten meglátogatta népét és nagy prófétát támasztott közülük. A csak Lukácsnál olvasható elbeszélés célja a zárómondatból nyvilvánvaló: Jézus nem közönséges rabbi, hanem próféta, Isten küldöttje. (Lk 7,11-17)

De Lukács szorosan hozzákapcsol ehhez az elbeszéléshez egy másikt is, amely Keesztelő János követségéről szól: Minderről Keresztelő János is tudomást szerzett. Ezért elküldte két tanítványát Jézushoz, hogy megtudakolják, vajon ő-e a Mesiás, vagy mást kell még várni. Jézus válaszában egy, a messiási korszakra vonatkozó jövendölést alkalmazza magára. Vagyis Lukács itt azt tanítja, hogy Jézus nem is akármilyen próféta, hanem a legnagyobb a próféták közül, mert ő a Messiás. E tanítás kifejtéséhez a halott-támasztási ccsodaelbeszélések csak alapul és keretül szolgálnak.

Jarius leánya

A szinoptikusok (Mt 9,18-26; Mk 5,21-43; Lk 8,40-56) közölnek egy másik halott-támasztási elbeszélést is, amely egy 12 éves lánynak az életrekeltését adja elő. Jézus előtt egyszr leborult egy Jairus nevű zsinagógiai elöljáró és kérte őt, hogy menjen el hozzá, tegye a kezét a halálán levő lányára, hogy meggyógyuljon és életben maradjon. Jézus eg nagy tömeg élén el is indult vele. Mielőtt még megérkeztek volna, azt a hírt hozták Jairus házából, hogy a lány már meghalt. Jézus bátorította az apát, és Péterrel, Jakabbal és Jánossal tovább folytatta útját. Mikor odaértek Jairus házához, nagy sírást tapasztaltak. Jézus belépett a házba és fölszólytotta a siratókat, hogy ne jajgassanak és lármázzanak, mert a gyermek nem halt meg, csak alszik. Akik az előbb sírtak, most nevetni kezdtek. Jézus pedig kiküldött mindenkit, csak a gyermek szüleit és három kísérőjét vette maga mellé, és belépett oda, ahol agyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: "Talita kum(i)!' - vagyis: leányk, kelj fel. A lány fölkelt és járni kezdett. Jézus fölszólította az álmélkodó jelenlévőket, hogy adjanak a gyereknek enni.

Az érthetetlen arám szöeg, a kézrátételek Jairus részéről történt említése, a gyermek kezének megérintése, a nyilvánosság kizárása és csak a beavatottak szerepeltetése, az elbeszélést az ókori mágikus cselekvésellek rokonítja, csakúgy, mint a csoda bizonyítása (járt a lány és evett). Az elbeszélés célja mégsem az, hogy Jézust úgy mutassa be mint egyet a csodatevék közül, hanem mint az élet urát, aki számára a szörnyűnek tűnő halál csak egyszerű alvás.

Lázár feltámasztása

A János-evangéliumban olvasható a legföltűnőbb csodaelbeszélés: Lázár feltámasztásának a leírása. (Jn 11,1-44) Lázár a betániai Máriának és Mártának volt a testvére. Jézus szerette e testvéreket, gyakran be is tért házukba. Egy alkalomal, mikor Jézus távol volt tőlük, Lázár megbetegedd. A nővérek ezt megüzenték neki. Jézus két napig még helyben maradt, majd tanítványaival együtt elindult, hogy a közben meghalt Lázárt életre keltse.

Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt és szaga volt. A nővérek szemére vetették Jézusnak, hogy távol maradt Lázártól, akit pedig szeretett és hagyta, hogy meghaljon. A jelen levő gyászolók - látván, hogy Jézus könnyekre fakadt - , azt kérdezgették, hogy vajon Jézus, aki vakokat gyógyított meg, nem tudta volna-e megakadályozni, hogy Lázár meghaljon.

Jézus mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Majd elvétette a követ a sír szájáról, égre emelte szemét, fohászkodott, azután hangosan felkiáltott: "Lázár, jőjj ki!" A halott azonnal kijött, noha lába és keze pólyával volt körültekerve, arcát pedig kendő födte. Ezután a csoda után sokan hittek Jézusban, a főpapok és a farizeusok pedig éppen ekkor határozták el, hogy megölik őt, nehogy még többen higgyenek benne és ezzel kihívják maguk ellen a rómaiak gyűlöletét.

Giotto: Lázár feltámasztása

E csodaelbeszélés - a János-evangélium céljának megfelelően - mindenekelőtt azt akarja igazolni, hogy Jézus nemcsak próféta, nemcsak Messiás, hanem Isten is, aki még az oszlásnak indult hullát is képes feltámasztani. E célját nemcsak az elbeszélés egyszerű előadásával igyekszik elérni, hanem ki is fejezi, hogy Lázár halála és feltámasztása (illetve annak elbeszélése) alkalom arra, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Másrészt az elbeszélés azt a korai keresztény tanítást akarja alátámasztani, hogy aki Jézusban hisz, mégha meghalt is élni fog és feltámad majd az utolsó napon.