Jézus csodái

Az evangéliumok szerves tartozékai a csodaelbeszélések, amelyek Jézust úgy mutatják be, mint nagy csodatevőt, akinek ha csak a ruhája szegélyét érinti is a beteg, meggyógyul. A csoda nem evangéliumi vagy keresztény sajátosság. Csodaelbeszéléseket találunk az Ószövetségben, a korabeli zsidó és hellenisztikus irodalomban egyaránt, amelyek Jézus csodáival minden erőltetettség nélkül párhuzamba állíthatók. Mégsem mondhatjuk, hogy a Jézusról szóló csodaelbeszélések kizárólagos célja az, hogy Jézust besorolják az ókori csodatevők közé. Inkább vagy gyakrabban a példabeszédekhez hasonlíthatók, mert bennük legtöbbször nem a csodák tényén van a hangsúly, hanem az általuk kifejezett mondanivalón.

Hatalom a természeten

A csodaelbeszélések egyik csoportja úgy mutatja be Jézust, mint aki ura a természetnek: képes a vízen járni, le tudja csillapítani a tengeri vihart és tömegeket tud jóllakatni néhány kenyérrel.

Jézus egy este bárkába szállt tanítványaival a Genezáreti tavon. Egyszer csak nagy vihar támadt, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát. A tanítványok nagyon megrémültek, miközben Jézus nyugodtan aludt. Fölébresztették és kérlelni kezdték, hogy mentse meg őket. Jézus erre fölkelt, ráparancsolt a szélvészre és a vízre, mire nagy nyugalom keletkezett. (Mt 8,23-27)

Máskor a tanítványok nélküle eveztek mélyen bent a tavon. Mikor Jézus meglátta, hogy nagyon küszködnek az ellenszéllel, megindult feléjük a vízen, hogy segítsen nekik és beszállt hozzájuk bárkába, a szél pedig elállt. (MK 6,45-52)

E két csodelbeszélés mindenekelőtt Jézus rendkívüliségét szándékozik kidomborítani: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" (Mt 8,27) Azzal pedig, hogy úgy ábrázolják Jézust, ahogy az Ótestamentum magát az Istent ábrázolta, aki a "tenger magas árját lába alá gyűrte" (Jób 9,8), akitől "a vizek megborzadtak és a hullámok megremegtek" (Zsolt 77,17), mintegy megválaszolnak az álmélkodó kérdésre is, azt tanítva, hogy Jézusban Isten hatalma (esetleg maga Isten) jelent meg a földön.

Hogy a csodaelbeszéléseket meghatározott pedagógiai-teológiai célok szerint fogalmazták meg és foglalták írásba, azt érzékletesen mutatja a hat változatban is fönnmaradt kenyérszaporítási csoda leírása, amely szerint Jézus kevés kenyérrel és hallal több ezer embert kielégített. Az elbeszélések hol Jézus emberek iránti szánalmát, hol "második Mózes" voltát (manna), hol az apostolok közvetítő szerepét akarják alátámasztani, Jánosnál pedig pusztán csak alkalom e csoda arra, hogy Jézus elmondhassa beszédét önmagáról mint az élet kenyeréről. (Mt 14,13-21; 15,32-39; Mk 6,31-44; 8,1-10; Lk 9,10-17; Jn 6,1-15)

Beteggyógyítások

A csodaelbeszélések nagyobbik része Jézus beteggyógyításáról szól. Jézus amerre csak járt, mindenütt elébe hordták a betegeket ágyastól és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. Aki pedig hozzáért, meggyógyult.

Egyszer egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt, ujját a fülébe dugta, nyálával megérintette a nyelvét, az égre tekintve sóhajtott, majd így szólt: "Effeta, vagyis nyílj meg" - és tüstént megnyílt a beteg füle, nyelve is megoldódott és érthetően kezdett beszélni. Máskor egy vakot gyógyított meg úgy, hogy nyállal kente meg a szemét.

El Greco: Krisztus meggyógyítja a vakot

 

Poussin: Jézus meggyógyítja a jerikói vakot

 

A beteggyógyítási csodák a zsidókból lett keresztények számára akarja nyilvánvalóvá tenni, hogy Jézussal a messiási korszak elérkezett. Izaiás e korszakot jellemezve azt írja, hogy akkor majd "megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog, ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong". (A leprát is olyan betegségnek tartották, mint amely a messiási korszakban megszűnik.)

Egyszer, amikor Jézus Kafarnaumban tartózkodott, olyan nagy tömeg gyűlt össze szálláshelyén, hogy még az ajtó előtt sem fértek el. Miközben tanította őket, négyen egy bénát hoztak oda. Mivel a tömeg miatt nem tudtak Jézus elé jutni, kibontották a háztetőt és a nyíláson keresztül engedték le az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus így szólt a bénához: Kelj fel, fogd ágyadat és menj haza!" Mire az fölkelt, vette az ágyát és mindenki szeme láttára eltávozott. Az emberek elképedtek és felkiáltottak: "Ilyet még nem láttunk soha!'ó" (Mk 2,1-12)

Hatalom a démonokon

Azokat a betegeket, akiket az evangéliumok szerint Jézus meggyógyított, gyakran a démonok tartották megszállva. Egyszer egy olyan tisztátalan lélektől megszállt ember tartott Jézus felé, aki a sírboltokban lakott. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de nem bírták megfékezni. A láncokat letépte, a bilincseket összetörte, kóborolt, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát. Jézus előtt a földre borult, és kérte, hogy ne gyötörje őt. Jézus azonban kiűzte belőle a légiónyi démont, amely egy nagy sertéskondát szállt meg. A mintegy kétezer sertésből álló konda a tóba rohant és a vízbe fulladt, az ember pedig eszének birtokába jutott. (Mt 8,28-34)

 

 

Mindmáig hallunk ördögtől megszállt emberekről.

Az egyház ma is elvégzi az ördögűzést, megfelelő előkészületek és megfelelő számú felkent pap jelenlétében. Az ördögűzés nem történik nagy gyakorisággal és nem végezheti bárki.

Senki se kísérletezzen ezzel!

Mindazonáltal, ha bárki úgy érzi, hogy "ördögi gondolatai támadtak", nyugtalan a lelke, akkor erős hittel mondja hangosan: "Krisztus nevében megparancsolom: Távozz tőlem sátán Krisztus keresztjének tövébe!"

Kicsi korunkban megtanították velünk, hogy nem szabad a tűzzel játszani!

Vagyis senki se "diskuráljon" a sátánnal és Isten nevét hiába ne vegye a szájára.

Aki Krisztus nevében "parancsol" az feltétlen híve kell legyen Urunknak, Istenünknek.

Itt csak említést teszek róla (még visszatérek erre a témára a Szertartások résznél), hogy mindenki végeztesse el a házszentelést, kérje plébánosát. Tartson otthonában szenteltvizet, szentelt gyertyát és a legfontosabb, hogy élő hittel éljen minden nap Krisztusban.