(A mohácsi vész körüli időben írták le a minden bizonnyal régebbi imádságot magyar nyelven, melyben ujjongó örömmel dicsérik a szent napot, melyben Mária megszületett. - Érdy-kódex.)
Nagy, dicséretes, örvendetes és méltóságos legyen a szent nap, melyen kegyes Asszonyunknak, Máriának szent születését nagy örvendezéssel ünnepeljük. Ki ezen a mai napon, mint a hajnali fényes csillag, olyan nagy ékességgel támadott föl erre a világra, kinek drágalátos szent élete minden egyházakat megvilágosított. A te szent születéseddel minden a széles világot megvigasztaltad!
Ma sarjadt a nemes vessző Jessze gyökeréből. E mai napon született az Isten mezejének szép virága, kitől a szép illatú liliom származott. E mai napon született az ékes emberi magzat, ki miatt a nagy isteni átok áldásra változott. E mai napon nyitották meg a nemes aranykaput, ki által e világnak üdvössége jött.
Édes Szűz Mária, királyi út lettél, kin az Üdvözítő mihozzánk jött, és szüzességes szent méhedből származott, miként a fényes Nap reánk bocsátja az ő világosságát a tiszta ég alatt.
Ó boldogságos Szűz Mária, mit szóljunk, mit mondjunk, minémű szóval és zengéssel dicsérjünk téged? Bizonyára akármit is tegyünk, igen kicsiny az és olyan, mint a semmi, ahhoz képest, amivel tartozunk.
Ó nemes Asszonyunk, ha téged mennyországnak neveznélek, magasabb vagy annál! Ha emberek anyjának: nem illő hozzád! Ha Isten ábrázatának, méltó vagy reá! Ha angyalok asszonyának, bizony az vagy! Mit szólhatnék többet tovább rólad, nem tudom.
A mi dicsőséges szülőnknek, anyánknak és asszonyuknak szolgálunk tehát minden szeretettel és bizodalommal, kérvén, hogy ne hagyjon el minket szükségünkben. Amen.
