(350 évvel ezelőtt a török még hazánk területének nagyrészén uralkodott; nehéz idők jártak a megritkult nép fölött; ebben az időben írta Esterházy Pál nándor; igaz magyar és Mária-tisztelő ezt az imádságot.) Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István, neked felajánlott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak atyáink, és kiszabadultak minden ínségből, mert szemed folyvást vigyázott örökségedre, mindörökké áldott Asszonyunk! Ezt bizonyosnak tartván, gyakorta folyamodtunk hozzád és tapasztalásunk után mondhatjuk el, hogy te miattad áldott meg bennünket az Úr. Ezen reménytől buzdíttatva, e bizalom által lelkesítve oltalmad alá futunk mi, a te néped, a te örökséged, a te nyájad! Hisz gyermekeidnek neveznek minket, országunkat pedig különleges pártfogásod révén Mária országának.
|
|||