A mennyek országába való bejutásért áldozatot kell hozni. Mert a mennyek országa hasonlít a szántóföldön elásott kincshez, amelyet egy ember megtalál, s eladva mindenét, megveszi a szántóföldet. Másrészt viszont csak az juthat be a mennyek országába, kit Isten arra méltónak ítél. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, ki menyegzőt rendezett fiának. Mivel a meghívottak nem mentek el a menyegzőre, a szolgák az utakról válogatás nélkül összegyűjtötték az embereket, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. A király azonan észrevette, hogy egyik vendég nincs menyegzős ruhában. Megparancsolha hát szolgáinak, hogy kötözzék meg kezét-lábát, s dobják ki a külső sötétségre. "Sokan vannak ugyanis a hivatalosak, de kevese3n a választottak." (Mt 22,14) A mennyek országának nincssenek kiváltságosai: nemcsak a zsidók léphetnek be oda, mert "sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és etelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában". Mert a mennyek országa hasonlít a gazdaemberekhez, aki kora reggel napi egy dénárért munkásokat fogadott szőlőjébe. Három óra tájban, majd hat, kilenc és tizenegy óra körül úl munkásokat szerződtetett. Este kifizette munkásait, fejenként egy dénárt adva nekik. Ám a munkások zúgolódni kezdtek az utoljára fölfogadottak ellen, akik ugyanannyi bért kaptak, mint akik már reggel munkába álltak és az egész nap terhét és hevét viselték. A gazda azonban leintette őket, hiszen mindenki azt kapta, amiben megegyezett, neki pedig joga van az utolsónak is annyit szánni, mint az elsőnek. A mennyek országába szűk kapu vezet, amelyen sokan akarnak bemenni, de nem tudnak. A bejutás a gazdagoknak a legnehezebb: "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." Erről szól a dúsgazdag és a szegény Lzár példabeszédje. (Lk 16,19-31) A gazdag ember bíborba és patyolatba öltözködött és naponként dúsan lakmározott. Lázár, a koldus, fekélyekkel tele a kapuja előtt feküdt, és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehuló morzsákból is, de nem adtak neki, csak a kutyák nylaogatták sebeit. Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték; meghalt a gazdag is és a pokolba került. A pokol kínjai közül feltekintve, megpillantotta Lázárt. Kérte Ábrahámot, küldje el hozzá Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártve hűsítse nyelvét a lángok között. Ábrahám azonban emlékeztette a gazdagot, hogy neki jó volt a dolga a földön, Lázárnak pedig rossz, most azonban a helyzet megváltozott, neki gyötrődni kell, a koldusnak pedig vigasztalódni. Példabeszédekkel elvétve találkozunk már az Ószövetségben is. Az időszámításunk kezdete körüli időben azonban a példabeszéd, a hasonlat a rabbik gyakran alkalmazott tanítási módszere lett, amelyben a vallási tanítás a "mihez hasonlít?" kérdéssel kezdődik. Ezt a tanítási formát átvette az őskereszténység is, az előadott hasonlatok, példabeszédek nagy részét Jézusra vezetve vissza. |
|||
