Jézus az apostolok kiválasztása után nagy beszédet intézett a köré sereglett sokasághoz. A Máté-evangélium szerint e beszédet egy hegyen (5), a Lukács-evangélium szerint pedig egy hegy melletti sík mezőn mondotta el (6,17-49), lebilincselve hallgatóit. E beszédet az evangéliumok úgy adják elő, mint a messiási királyság kódexét, az újszövetségi Isten országának törvénykönyvét.
A "nyolc boldogság" Jézus törvényeinek kihirdetését a "nyolc boldogság" közlésével kezdi, azt tanítva, hogy az Ószövetség ígéretei beteljesedtek, elérkezett az Isten országa, vége tehát a bánatnak és nyomoróságnak, a béke, az öröm, az üdvösség korszaka elkezdődött. Mindenekelőtt a szegényeknek és éhezőknek ígéri meg a mennyek országát, jelezvén, hogy elérkezett aza messiási korszak, amelytől elsősorban azt remélték a régiek, hogy végre jóllakhatnak majd a szegények is. (Zsolt 22,27) De boldognak hirdeti Jézus a szomorkodókat is (azokt, akik sírnak), mert vigaszban lesz részük és sírásuk nevetére fordul. Boldogok a szelídek is, mert övék lesz a hatalmasok trónja és ők fogják békében uralni a földet - az ószövetségi ígéretek szerint. Az Isten országába való bejutásnak (a boldogságnak) a feltétele még az igazság szomjazása, az irgalmasság, a tisztaszívűség és a békesség gyakorlása. Végül boldognak mondja Jézus mindazokat, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert ez volt a sorsuk a prófétáknak is. A "nyolc boldogság"-ból Lukács csak négyet közöl, a szegénység, az elesettség, a szenvedés és az üldöztetés boldogságát, de ezeket ellentétükkel is megvilágítja: "Jaj nektek gazdagok..Jaj nektek, akik jóllaktatok!" (Többek között ezért is nevezik a Lukács-evangéliumot a "szegények evangéliumának", szemben pl. a Máté-evangéliummal, amely nem a szegények, hanem a "lelki szegények" boldogságáról beszél.) |
|||
_%20A%20hegyibesz%C3%A9d%20-%20New%20York%20(Miaty%C3%A1nk).img_assist_properties.jpg)
Claude Lorrain: A hegyibeszéd