Ha minket egy Testbe egyesítenek,
Ha minket egy ölelésbe olvasztanak
Ha egy dallamra ringatódzunk
Ha majd egy lény gyanánt élünk
Ha egyesülnek a testek és többé el nem válnak
Ha egy térben találkoznak a lelkek
Ha egy forrásból isznak a szellemek
úgyhogy egy örök ritmusban vernek a szívek
Ha az ÉN és a TE eggyé olvadva MI leszünk
Ha minden egyes szerelme az összes szerelme lesz
Ha semmi más nem leszünk, csupán egy gondolat
Ha összekapcsolódunk mint egy lánc arany
Ha egybe hajlunk össze mint a kéve
Ha meggyúródunk ugyanazzá az egy kenyérré
Ha kisajtolódunk ugyanazzá az egy borrá
Ha mellkasomban megcsobban a milliárdokéval
sokszorozott szeretet,
hullámot verve szívemben, mint dagálykor a tenger
Ha megszövődünk mint egy lenszövet
Ha megfonódunk mint kosárfonat
Ha megvarrnak minket egy vitorlának
amely ragad a felkelő nap felé
Ha mindegyikünk a másik étke lesz
Ha mindenki darabja lesz a közös kenyérnek
Ha igazság lesz az emberálom
Ha az epedő vágy beteljesül
ha elérjük az Élet Fáját
Ha öntudattal egyesül, mit Isten egyesített
Ha a kegyelem-szőlőtő EGYAZON nedve
áradva ömlik minden ágba
Ha EGYAZON vér EGY szívből jövet
- mindörökre a egyesült tagjainkba foly
Ha majd az EGY test sejtjei leszünk
kiket örök életbe hívnak
Akkor minden egyes ereje az összesé lesz
Mindenki gondolata mindenkié lesz
Minden egyes szeretet mindenki szeretete lesz
Ebben a véget nem érő ölelésben
Ebben a soha nem szűnő átizzásban
Ebben a soha ki nem alvó eksztázisban
Ebben az örök elragadtatásban
Kialszik majd idő tér és tartam
Fölébred alvó történelem és múlt
Eltűnt élet jelenné válik újra
Gyengült élet erőre kap
Eltékozolt élet értelmére talál
Ha erejét veszti szenvedés, halál
Ha szükség és búcsúzás fölösleges lesz
Ha könny a szemben többé nem lesz.
Ha nem hallunk sem kérdést sem fájó panaszt
Akkor áttetszők lesznek vágyaink
mert nem lesz szükség beszédre, sem jelekre
és úgy ismerek, amint ismert vagyok
Akkor indul az el-nem-fogyó Élet
Akkor győz az EGYSÉG, a rendíthetetlen
Akkor előtör A SZERETET, a múlhatatlan...
