Adorans

Szeptember 27-én szombaton, Makkosmárián a gyógyító összejövetel 13 órakor kezdődik a kegytemplomnál.
Cím: Római Katolikus Egyházközség
2092 Budakeszi
Fő u. 192.


Makkosmária római katolikus kegytemploma
Mennyei Atyánk! Kérünk Téged Jézus Krisztus nevében, a mindenkor segítő Szűzanya közbenjárására, hogy Szentlelked által jöjj be az életünkbe! Kérlek, add meg nekünk a bűnbánat ajándékát, az önismeret ajándékát és a Te terveid ismeretét! Segíts, hogy meggyógyuljunk és kiszabadulhassunk a gonosz lélek minden kötelékéből! Add, hogy valóban szép, fegyelmezett és örömteli éltet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek javára! És kérlek add meg nekünk, hogy egyházunk és társadalmunk is határozott és erős lépésekkel tudjon előre haladni a megújulás és életrendezés útján! Köszönjük, hogy meghallgatod imáinkat! Ámen.


A makkosmáriai búcsújáróhely története

Hiteles története a 18. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.


Szűz Mária képe a tölgyfán
Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Máriakép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.

Sípos (S) Gyula: Életrendezés

Valamikor szokásban volt, hogy a keresztények imádkoztak a jó halál kegyelméért - azaz azért, hogy életüket, javaikat elrendezve, a szentségeket felvéve léphessenek át az örök életbe. Bölcs szokás volt ez, érdemes lenne feleleveníteni. Azonban ha valaki csak a halál küszöbén akarja az életét elrendezni, esetleg úgy járhat, mint a kisgyerek, aki az összegubancolódott damilt akarja kibogozni. Lehet, hogy csak még jobban összegubancolja, s végül sok jó damilt le kell vágnia, hogy a maradék egyáltalán használható legyen.
A mi életünk, személyiségünk is hasonlíthat ehhez a gubancos damilhoz. Kavarognak bennünk a vágyak, az érzések, a tervek, és kavarog körülöttünk az élet is, ami bizony könnyen gubancossá tehet minket is. Ha nem tudjuk a Szentlélek fegyelme alá és Isten tervei szolgálatába állítani tehetségeinket, képességeinket, közösségeinket, akkor elbukunk - ahogy a Biblia legnagyobb alakjai is elbuktak.
Sámson nem tudta fegyelmezni indulatait és az idegen asszonyok iránti vágyát. Hiába volt Isten embere és Izrael bírája, hiába volt hatalmas testi ereje, - mégis vakon és rabként fejezte be életét.
Ábrahám hatalmas hitről és bátorságról tett tanúságot élete során, kivonult népétől és királyokkal harcolt - mégis, az önféltés odáig juttatta, hogy megtagadta feleségét a fáraó előtt.
Szent Péter apostol elhívást kapott egy tökéletesen szabad életre és a pogányok közötti apostolkodásra - egyszer mégis zsidó-keresztény hittestvérektől való félelem miatt elkülönítette magát a pogány-keresztényektől, úgyhogy Pál apostolnak kellett figyelmeztetnie őt.
Bárcsak mi is hallgatnánk az Istentől jövő figyelmeztetésekre! Hiszen mi sem vagyunk különbek, mint ők, sőt, ők a fénylő csillagok hitünk egén. Ezért imádkoznunk kell, hogy vágyaink, indulataink, terveink ki ne ragadjanak minket egy hiábavaló, összegubancolódott életbe. Kérnünk kell Istent, hogy múltbeli hibás döntésink következményeit sikerüljön kijavítani, s jelenünk és jövőnk egészen az Ő vezetése alá kerüljön.
De nem csak egyénileg, hanem közösségileg is fenyeget minket az öszegubancolódás veszélye. Ez pedig már nem egy szál vékony damil, hanem vastag kötelű godiuszi csomó - ha egy közösség, társadalom egyház ebe belegabalyodik, hosszú időre csapdába kerülhet.
Isten Izrael népét közösségi társadalomként szerette volna látni, akiket ihletett bírák és próféták vezetnek. Izrael azonban királyt kívánt magának, s így végül - Sámuel próféta figyelmeztetése ellenére, a "királyság" kedvéért - eldobta magától az Istentől jövő és közösségi létmódot. (Pedig milyen jó lenne, ha történelmi tapasztalataink lehetnének egy ilyen társadalomszervezési útról!)
Nem mondhatjuk, hogy most egyházunk és társadalmunk élete egy szépen szövött szőnyeghez hasonlít, ahol minden szín és minden szál a helyén van, így kirajzolva Isten arcát közöttünk. Sőt, mintha még ami eddig elkészült, az is visszafeslett gubancként lenne előttünk. Isten azonban az "újraszövés" szép munkájába hív minket egyénenként és közösségileg is. Arra hív, hogy megismerjük az Ő tervét, megismerjük önmagunkat és azt, hogy hol helyünk és munkánk az "üdvösség nagy tervében". Életrendezésre szólít minket, hogy kisimult damilként emberhalászok lehessünk, szép fonalként részesei az Ő képének, mint az Ő testének tagja és a Szentlélek temploma.
Ehhez azonban újra és újra hívnunk kell Istent - és engedni, hogy beléphessen életünkbe még akkor is, ha ez fájdalmas, ha ez (bűn)bánatot okoz, ha ez nehéz. Ez a gyógyulás és szabadulás útja, ez a termékeny élet titka.