Az apostolok és az első hívek tanúságtételére egyre többen csatlakoztak a hithez. Akik hittek, azokat az apostolok Jézus parancsa szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelték. A keresztség hatása A kereszteléssel felvételt nyertünk Jézus tanítványainak közösségébe. Ezért is nevethetjük magunkat Jézus Krisztusról keresztényeknek. (Christianus - Krisztushoz tartozó.) Amint az örökbefogadott gyermeket új szülője a saját nevére íratja, úgy fogadja Isten sajátjának a megkereszteltet. Jézus egyszer arról a keresztségről beszélt, amellyel neki és tanítványainak is meg kell "keresztelkedniök". Szenvedését, halálát nevezte keresztségnek. A mi életünkben a rossz halálát és a jó feltámadását jelenti a keresztség. Azt, hogy megszabadulunk a bűntől az elnyert kegyelem által. Jézus ugyanezt az eseményt újjászületésének is nevezi, amely a víz által a Szentlélek erejéből történik. Az újjászületés új életet jelent. Erről mondta Jézus: "Aki nem születik vízből és Lélekből, nem mehet be Isten országába." (Jn 3,5.) A KERESZTELÉS Már az első keresztények idején az volt a gyakorlat, hogy a keresztségre jelentkezőket megfelelőképp előkészítették. Ezért az egyes közösségek mellett hittanuló csoportok alakultak. Tagjai rendszeres oktatást kaptak Jézusról, a hitről és a keresztény életről. A tanulás ideje egyben próbaidő is volt. A jelentkezőknek életükkel kellett megmutatni, hogy komoly a szándékuk, őszintén megbánták bűneiket,- Az előkészületi idő végén a hittanulóknak vizsgázniok kellett. A közösség állapította meg, hogy kellőképp felkészült-e a jelölt. Ha megfelelőnek találták, akkor a keresztelés előtt hitvallást tett. Az üldözések idején a keresztények titokban tartották összejöveteleiket. Ekkoriban csak olyanok jelentkezését fogadták el, akiknek a hívek közül jótállója, kezese volt. A kezes biztosította a közösséget, hogy a jelentkező nem befurakodó áruló, a szándéka komoly. A kezesség szokásából idővel a keresztszülők intézménye alakult ki. Az apostolok idejében általában felnőtteket kereszteltek. Ha azonban egész családok tértek meg, a szülőkkel együtt a kiskorú gyermekeket is megkeresztelték. Így szokássá lett az, hogy a keresztények gyermekeit születésük után hamarosan megkeresztelik. Ma a szülők, illetve helyetteseik, a keresztszülők tesznek hitvallást és ígéretet, hogy a gyermeket hívő kereszténnyé nevelik. Korunkban a gyermekkeresztelés azonban csak akkor indokolt, ha a szülő saját maga is éli és gyakorolja hitét. Ez ugyanis a legjobb biztosíték arra, hogy a gyermekből hívő keresztény lesz. A keresztség szentség, mely Isten gyermekévé, az Egyház tagjává teszi azt, aki hisz és megkeresztelkedik. A kegyelem ereje azonban nem érvényesül közreműködésünk nélkül. Ezért csak akkor van értelme a gyermekkeresztelésnek, ha remélhető, hogy szülei biztosítják vallásos nevelését. Ha ez nem biztosítható, el kell halasztani a keresztelést addig, amíg a keresztelendő elég érett lesz arra, hogy saját maga foglaljon állást. A keresztelést ma is az apostolok utódai, a papok végzik. A szertartás lényege az, hogy vizet öntenek a keresztelendő fejére, és közben mondják: N. (név) megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. gyermekkereszteléskor a pap így szól a szülőkhöz: "Kedves Szülők! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz Őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait: Úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?" A Szülők válasza: "Vállaljuk." A keresztszülőkhöz így szól: "Kere4sztszülők! Megígéritek-e, hogy támogatjátok a gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében?" A keresztszülők válasza: "Megígérjük." Az Egyház keresztelési imádságából: "Add Urunk, hogy akit a kereszttel megjelöltünk, egész élete folyamán nyíltan megvallja Krisztust, az Isten Fiát! Keresztség - görögül baptizmosz. Jelentése: beavatás, mélybemerítés. A mélybemerítés a halál országába való leszállást és onnan való visszatérést jelentette a régieknél. Krisztusba avatódunk, vele együtt a halálból új életre támadunk. Keresztnév A névválasztásnak ősidők óta jelentősége van. Rendszerint valamilyen tulajdonságot jelzett a felvett név. Pl.: András (férfias), Anna (kegyelem), Ágnes (bárány), Gábor (Isten embere), István (koszorú), Klára (fényes, tiszta), Margit (gyöngy), Péter (kőszikla) A keresztségben meghalunk a bűnnek, és Krisztussal új életre támadunk. Isten fogadott gyermekévé és az Egyház tagjává leszünk. Mindenkit meg lehet keresztelni, aki hisz Jézus Krisztusban, bűnbánatot tart és Jézus követője akar lenni. A kisgyermek megkeresztelésének feltétele szüleinek - felelős nevelőinek - élő hite, akik vállalják, hogy a gyermeket példájukkal Isten szeretetére nevelik.
|
|||
