Szent Makáriusz egy remete csoportnak volt a feje. Egyszer gyönyörű fürt szőlőt kapott ajándékba egy látogatótól. Igazi csemege! Annál is inkább, mert legtöbbször úgyis csak zöldség jut. Az ilyen szép szőlő azonban másra is jó: egyszerre lehet szeretet is, önmegtagadást is gyakorolni. A szép szőlőt odaajándékozta egy testvérnek. Hadd örüljön neki. Makáriusz is örült, mert örömöt szerzett. Már el is felejtette a szőlőt, amikor kopogtat nála egy testvér. Sugárzó arccal belép és szőlőt kínál Makáriusznak. Ugyanaz a szőlő volt, melyet ő ajándékozott el először.
Ekkor egybehívta a testvéreket és örömét fejezte ki azért, hogy ilyen nagyfokú szeretet uralkodik itt a remeteségben, ahol mindenki másnak akar örömet szerezni. A szőlőt ugyanis körbe ajándékozták. Egy szem sem hiányzott belőle.
