Adorans

A római császár a pogány vallásban a főpapi tisztet töltötte be. Megszokta, hogy ő intézkedjék vallás dolgában. Ezt folytatta az Egyházban: püspököket nevezett ki és mozdított el, sőt beleszólt a hit dolgaiba is.
Úgy viselkedett tehát, mintha ő lenne a pápa. Innen az elnevezés: cezaropapizmus (Cézár = császár). Cézár és pápa egy személyben.
Konstantin kezdeti beavatkozásait kedvezően fogadták a püspökök, hiszen templomokat építtetett, tekintélyt biztosított nekik. Hamarosan tapasztalniok kellett azonban, hogy veszedelmes dolog a császárra hagyni az Egyház ügyeit. Amikor ugyanis az arianizmus melléállt, számkivetésbe küldte a hithű püspököket.
Most már hiába kívánták, hogy a császár ne avatkozzék az Egyház dolgaiba, továbbra is megtette.
Ezzel Konstantin és utódai mérhetetlen kárt okoztak az Egyháznak. Császári támogatás következtében sokáig elhúzdott az arianizmus elleni küzdelem. A véres üldözések nem ártottak annyit az Egyháznak, mint a belső küzdelmek, amikor az egyik keresztény ellenséget látott a másikban.