Ha Jézus csakugyan a Messiás és Isten Fia, ahogy az őskeresztény igehirdetés tanította, akkor ennek már gyermekkorában is meg kellett mutatkoznia. Mózeshez hasonlóan ezért menekült meg a már gyermekkorában rá leselkedő életveszélytől, ezért ismerték fel benne rendkívüli emberek Isten küldöttjék és a jövendő nagy királyt, de ezért tudta ő maga is ámulatba ejteni tizenkét évesen még a bölcseket is az evangéliumi elbeszélések szerint. A gyermek Jézus a templomban A Lukács-evangélium elmondja, hogy amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Betlehemből Jeruzsálembe vitték a gyermeket, hogy bemutassák Istennek. (A mózesi törvény alapján a fiúgyermeket szülő anyát a szülés után 40 napig tisztátalannak tartották. Ez idő elteltével az anyának áldozatot kellett bemutatnia, hogy ismét visszanyerje tisztaságát. Ekkor az elsőszülött fiút is be kellett mutatni Istennek és meg kellett váltani a papi szolgálat alól, amelyet az elsőszülöttek helyett a Lévi törzsbeliek láttak el. (Gen 17,12; Lev 12,3; Ex 13,2) Élt Jeruzsálemben egy istenfélő ember, az agg Simeon, aki nagyon várta a Messiás eljövetelét. Egy alkalommal kinyiltkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, míg meg nem látja Isten Fölkentjét, a Messiást. Mikor Jézust szülei a templomba vitték, a törvény előírása szerint, isteni indításra ő is a templomba sietett. Karjába vette a gyermeket és így fohászkodott: "Bocsásd el, Uram, szolgádat, szavad szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden népnek megadtál..."(Lk 2,29-31) Simeon, ki lángban égett, (Juan de la Cruz: Hatodik románc, részlet. Volt ott egy nyolcvannégy esztendős Anna nevű próféta asszony is, aki soha nem hagyta el a templomot, hanem éjjel-nappal böjtölt és imádkozott. Jézus bemutatásánál ő is jelen volt, dicsőítette Istent és mindenkinek beszélt a gyermekről, aki csak várta Jeruzsálemben a megváltást. (Lk 2,36-38) Miután a törvény előírásainak eleget tettek, Jézus és szülei visszatértek városukba, Názáretbe. Itt növekedett Jézus, mígnem elérkezett nyilvános fellépésének időszaka.
Mikor Jézus tizenkét éves lett, szülei fölvitték őt Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre. Mikor az ünnepek elmúltak, hazaindulta, Jézus azonban nem volt velük, hanem Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy szülei észrevették volna. Mivel azt hitték, hogy az úti társaságban van a rokonok és ismerősök között, csak egy nap elteltével kezdték meg a keresését. Amikor sehol sem találták, visszamentek Jeruzsálembe. Ott harmadnapra akadtak rá a templomban. A tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket, azok pedig elámultak okosságán és feleletein.
Mária így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk." Jézus így válaszolt: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?" Sülei azonban nem értették meg a hozzájuk intézett szavakat. Magukkal vitték a gyermeket Názáretbe, ahol ő engedelmeskedett nekik és gyarapodott korban, bölcsességbe és kedvességben Isten és az emberek előtt. (Lk 2,41-52) A két elbeszélés egybevetése világossá teszi, hogy itt nem az esemének pontos regisztrálásáról, hanem Jézusnak már gyermekkorában kinyilvánuló rendkívüliségének a tanításáról van szó. Az evangéliumok szerizőit nem az érdekli, hogy a szent család azért ment-e Názáretbe, mert ott volt az állandó otthonuk, vagy mert nem mertek visszatérni betlehemi hajlékukba. Inkább arra törekszenek, hogy Jézust már gyermekkorában Messiásnak mutassák be. Sokan arra gondolnak, hogy Jézus tizenkét éves korától fogva harmincéves koráig - amely időszakról az evangéliumok semmit nem közölnek - az esszénus szekta tagjaként, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan, a Holt-tenger melléki Khirbet Qumrénban tartózkodott és nevelődött. Itt tanulta volna meg az Írásokat és itt sajátította volna el a beteggyógyítás tudományát is. Ezen elképzelés - noha ez ideig nincs semmi tárgyi bizonyítéka - nem hagyható mindenestől figyelmen kívül. |
|||
.img_assist_properties.jpg)
