Adorans

Jézus születéséről két evangélium (Máté és Lukács) részletesen is beszámol. (Mt 1,18-25; Lk 2,1-7). E beszámolók lényeges pontokon eltérnek egymástól, noha abban megegyeznek, hogy Jézust földi anyától származtatják. Ezzel szemben János teofániaként (istenmegjelenésként) mutatja be Jézus földi életének a kezdetét. (Jn 1,1-18).

Az angyali üdvözlet

A Lukács-evangélium szerint Jézus születését - akárcsak Keresztelő Jánosét - angyal adta hírül Isten Gábor angyalt elküldte Názáret városába egy Mária nevű szűzhöz, aki a Dávid családjából származó Józsefnek volt a jegyese.

Az angyal belépett hozzá és így köszöntötte: "Üd-vözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál!" (Lk 1,30-33) Mária ezt hallva zavarba jött, az angyal pedig így veszélt tovább: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szűlsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz és a Magasságos fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atgyjának Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." (Lk 1,30-33) Mária megkérdezte az angyalt, hogy miként történhet meg ez, hiszen nincs férfival kapcsolata. Az angyal azt válaszolta, hogy a Szentlélek fog rászállni és isten ereje borírtja be árnyékával, ezért a születendő gyermeket isten fiának fogják hívni. Isten mendezt megteheti, hiszen Erzsébet is fogant öregségében, pedig meddőnek mondották. Mária ekkor így szólt: "Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid." (Lk 1,38) Ezután az angyal eltávozott, Mária pedig meglátogatta rokonát, Erzsébetet, aki ekkor már a hatodik hónapban volt. Egy himnuszban ujjongva magasztalta istent, aki letekintett rá, alázatos szolgálójára, és olyan nagyot tett vele, hogy ettől kezdve boldognakhirdeti őt minden nemzedék. ("Magnificat")

Keresztelő János és Jézus születésének rendkívüli és egymással párhuzamba állítható előzményeinek a közlésével a Lukács-evangélium szerzője már a Jézus-történet kezdetén azt tanítja, hogy a hit szerint Jézus a Messiás, hiszen előhírnöke, János már az anyaméhben tanúságot tett róla, felujjongván Mária és Erzsébet találkozásakor.

M.S. mester: Mária és Erzsébet találkozása

Ugyanezt a tanítást a Máté-evangélium oly módon fejezi ki, hogy mária szűzi foganásában egy, a próféták (Izaiás) által adott, és a hellenisztikus korban a Messiásra vonatkoztatott jövendölés beteljesedését látja. (Iz 7,14) Más szóval: ha Jézus a Messiás, és ha a Messiásról azt jövendölték, hogy szűztől kell megszületnie, akkor Jézus csakis férfi közbejötte nélkül kezdhette meg magzatlétét.

Ezért a Máté-evangélium szerint József, amikor magtudta, hogy Mária még egybekelésük előtt fogant, titokban el akarta őt bocsátani. Egy angyal azonban megjelent neki álmában és felszólította, hogy ne féljen magához venni Máriát, mert a Szentlélektől van áldott állapéotban, a fiú pedig, akit szülni fog, a nép szabadítója lesz. "Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Anya lesz a szűz és fiút szül..."(Mt 1,22)

Csodás születés

Mind a Máté-, mind pedig a Lukács-evangélium úgy tudja, hogy Jézus a judeai Betlehemben született. Máténál egyszerűen azért, mert szülei, Mária és József Betlehemben éltek, Lukács szerint pedig azért, mert noha Názáretben élt a szent család, egy összeírási rendelet folytán Betlehembe kellett menniök, éppen Mária szülésének idején. A születés időpontja tekinetében is eltérés mutatkozik a két evangélium közlése között. Máté szerint Heródes uralkodása alatt született Jézus (Heródes i.e. 4-ben meghalt), Lukács pedig az Augustus császár összeírási rendeletével hoza kapcsolatba Jézus születését, amelyet Quirinius hajtott végre i.sz. 7-8-ban. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy az evangéliumok szerkesztőit nem Jézus pontos születési körülményei érdeklik elsősorban, hanem az a korai keresztény hit, amely szerint Jézusban rendkívüli ember, nagy próféta jött a világra.

Máté éppen csak megemlíti a születés tényét (1,25), Lukács azonban részletesen beszámol az eseményekről (2,1-20).

Augustus, a császár rendeletet adott ki, hogy írják össze az egész földkerekséget. A rendelet alapján mindenkinek a maga városában kellett mennie, hogy ott összeírják. Így történt, hogy József is elment Názáret városából Betlehembe, Dávid városába (mert Dávid családjából származott) feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Betlehemi tartózkodásuk alatt elérkezett Mária szülésének az ideje. Mária meg is szülte fiát, bepólyázta és - mivel nem kaptak szálláshelyet - jászolba fektette.

A környéken pásztorok őrizték nyájukt az éjszakában. Egyszercsak megjelent előttük Isten angyala, Isten dicsősége pedig beragyogta őket. Nagy félelem fogta el a pásztorokt, de az angyal megnyugtatta őket és közölte velük az örömhírt, hogy megszületett a Messiás, aki arról ismerhető meg, hogy jászolban fekszik pólyába takarva. Eztán nagy mennyei sereg vette körül az angyalt és magasztalta Istent.

Az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok pedig elhatározták, hogy elmennek Betlehembe és megnézik, mi is történt valójában. Betlehemben megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Elbeszélték azt is, amit az angyalok e gyermekről mondtak nekik. Az emberek csodálkoztak a pásztorok beszédén, Mária pedig emlékezetébe véste szavaikat és gyakran elgondolkodott elettük.

Míg Máté és Lukács úgy mutatja be a megszületett gyermeket, mint a zsidóknak megígért Messiást, aki - bár csaodajelek kísérik születését - anyai, szülői gondoskodásra szorul, addig Jánosnál Jézus azonos az isteni Logosszal, aki minden emberi közreműködés nélkül megjelent, mintegy belerobbant a világba: "Kezdetben volt az Ige (Lohosz); az IgeIstennél volt, és Isten volt az Ige...S az Ige testté lett, és közöttünk élt." (l,1-14)