A Bírák könyvének leghosszabb elbeszélée Sámsonról szól. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Biblia szerkesztői számára róla nemcsak néhány hagyományfoszlány, hanem talán egy legendás népi írás is a rendelkezésükre állott. Sámson nem igazi "bíró", nem népvezér, hanem olan rendkívüli erővel felruházott hős, aki egyénileg harcol és sokat kellemetlenkedik az izraeliek legnagyobb ellenségeinek, a filiszteusoknak. Sámson hőstettei A Dán törzsből származó Sámsonnak már a születése is rendkívüli: anyjának, aki meddő volt, angyal dta hírül, hogy fiút fog szűlni. A szülők a gyermeket istennek szentelték, nazirrá tették. A nazir nem fogyaszthat szeszes italt, olló nem érintheti haját, ennek fejében különleges testi és lelki erő birtokába jut. Sámson, szülei tiltakozása ellenére filiszteus nőt vett feleségül. Ám ez is csak alkalom volt arra, hogy borsot törjön a filiszteusok orra alá. Lakodalomra menet észrevette, hogy egy általa korábban puszta kézzel megölt oroszlán szájába vadméhek telepedtek. Ezzel kapcsolatban találós kérdést tett fel a lakodalom résztvevőinek. "Eledel jött ki az evőből, s édeség került ki az erősből". (14,14) Sámson harminc inget és harminc köntöst ígért a megfejtőnek. Felesége kivette Sámsonból és elárulta a megfejtést. Ekkor Sámson - hogy eleget tehessen ígéretének - megölt harminc filiszteust és az ő ruháikkal elégítette ki a "megfejtőket", majd visszatért atyja házába.
Később hiába akarta meglátogatni feleségét, apósa megtiltotta a találkozást. Ere Sámson úgy válaszolt, hogy fogott háromszáz rókát, farkukra égő csóvát kötött és belehajtotta őket a filiszteusok érett vetésébe. Az izaeliek, félvén a filiszteusok bosszújától, kiszolgáltatták nekik Sámsont. Ő azonban egy szamár állkapcsával agyonvert ezer filiszteust és megmenekült. "Egy hitvány állkapoccsal jól elpáholtam őket, egy szamár állkapcsával agyonvertem ezer embert" (15,16) - énekelte, majd elhajította az állkapcsot. Később, amikor megszomjazott, könyörgésére isten vizet fakasztott (a Vulgata-fordítás szerint) a szamár állkapcsányak zápfogából, illetve (a modern fordítások szerint) lehi barlangjából. Egy másik alkalommal a filiszteusok Géza nevű városába ment, ahol meglátogatott egy parázna nőt. Mikor erről a gázaiak értesültek, őrséget állítottak a város kapujához és ott várták Sámsont, hogy megöljék. Sámson azonban kitépte a kaput az ajtófélfákkal és a pántokka együtt, felvitte egy magas hegy tetejére és ott letette. Sámson és Delila. Ezután beleszeretett egy Delila nevű nőbe, akit a filiszteusok fejedelmei azzal bítak meg, hogy megfelelő pénzjutalom ellenében szedje ki és árulja el, miben rejlik Sámson különleges ereje. Delila kérdésére Sámson azt felelte, hogyha két friss, még ki nem száradt hurkakötéllel megkötözik, elszáll minden ereje és olyanlesz, mint a többi ember. Delila ekkor megkötötte úgy, ahogy hallotta és felkiáltott: Rád törtek a filiszteusok, Sámson." Ő azonban úgy eltépte a köteléket, mintha kócból lett volna.
Delila azonban tovább faggatta, mire azt válaszolta, hogyha olyan új kötéllel kötözik meg, amelyet még másra nem használtak, tehetetlenné válik. Delila ekkor új köteleket szerzett, megkötözte Sámsont és kiáltva hívta a lesben álló filiszteusokat. Azok azonban azt látták, hogy Sámson úgy széttépte kötelékét, mintha cérnából lett volna. Az újabb faggatásra azt mondta, hogyha összefonják fején a hét hajfürtöt a szövőszék fonatával és még egy földbe vert szöggel is rögzítik azt, erőtlen lesz. Delila így tett vele, kiáltására azonban az álmából ébredő Sámson ismét könnyűszerrel kiszabadította magát.
Delila negyedik kísérlete végre eredményre vezetett: Sámson elárulta, hogy ereje hajában rejlik. "Borotva sose ért a fejemhez, mert az Isten nazirja vagyok anyám méhétől fogva. Ha egnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember." (16,17) -delila - érezvén, hogy a titok nyitjára jutott - hívatta a filiszteusok fejedelmeit, akik magukalvitték az ígért pénzt is. Ekkor ő elaltata Sámsont a térdén, és egy emberrel lenyíratta hét hajfürtjét. Sámsont eközben fokozatosan elhagyta ereje. Mikor Delila kiáltására felébredt, biába próbált kikeveredni a bajból. A filiszteusok elfogták, megvakították, kettős láncra verték és gabonát őröltettek vele. Sámson bosszúja Egy alkalommal a filiszteusok nagy örömünnepséget tartottak Dágon nevű istenük tiszteletére. Mikor örömük tetőfokára hágott, elővezették Sámsont a börtönből, hogy játsszon előttük, ők pedig ulassanak rajta. Az épület tele volt emberrel, a filiszteusok minden fejedelme jelen volt, és még a tetőről is háromezer ember nézte Sámson játékát. Senki sem gondolt arra, hogy Sámsonnak közben újra kinőtt a haja és ezzel visszatért régi ereje. Mitán kimulatták magukat Sámsonon, odaállították az oszlopok közé. Ő pedig istenhez fohászkodva megragadta az épület két tartóoszlopát és hatalmas erővel megrántotta azokat. "Haljak meg a filiszteusokkal együtt!" - kiáltotta. Az épület összedűlt és maga alá emetett minden jelenlevőt. Sámson maga is ott lelte halálát. Sokkal töb embert ölt meg halálában, mint amikor még élt. Rokonai érte mentek, elszállították és atyja sírboltjában eltemették. A Sámsonról szóló elbeszélés mindenekelőtt vallási tanítást közvetit: isten minden eszközt felhasznál népe megoltalmazása érdekében. Valószínűnek tartható ugyanakkor, hogy Sámson bibliai rajza mögött egy valóságos, Dán törzséhez tartozó személy alakja húzódhat meg, aki egyéni akcóival szállt szembe a filiszteusokkal. A népi képzelet tetteit természetesen kiszínezte és felnagyította. Úgy tűnik azonban, hogy Sámson alakjában egy ősi napmítosz elemi is fellelhetők: Neve napot jelent, hajtincsei, amelyekben ereje rejlik, párhuzamba állíthatók a nap sugaraival, amelyek nélkül a nap nem fejthetné ki éltető hatását, nem lenne "reje", amiként Sámson is elvesztette erejét, amikor haját levágták. |
|||
