Adorans

Ünnepe: szeptember 23./október 6.

Isteni üzenet Zakariásnak,angyali hírhozóval

Amikor a mi Urunk és Istenünk, az Atya Egyszülött Fia és Igéje a Mennyekből való lejövetelére készült, hogy szeplőtelenül megfoganjon az Istenszülő és Örökszűz Mária méhében, úgy akarta, hogy a csodák ezen csodáját egy másik csodás esemény hirdesse előre és tegyen róla tanúbizonyságot, ami hasonló ehhez, de nem egyenlő vele. Keresztelő Szent János mindenben valóban Krisztus Előhírnöke volt.

Hat hónappal a Szentséges Istenszülő Örömhírvétele előtt Gábriel arkangyal megjelent Zakariás papnak, aki éppen belépett a szentélybe, hogy elvégezze a tömjénezést és a népért mondott imát. Meglátván az arkangyalt, Zakariás megijedt, de Gábriel megnyugtatta a papot, mondván: “Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel” (Lk. 1, 13-15). Zakariás már idős korban volt, ahogy a felesége is. Egy pillanatra kételkedett az arkangyal szavaiban, miszerint „ahol Isten úgy akarja, megváltozik a természet rendje”. Ezért büntetésül, és hogy megtanulja: szavaival csak Istent dicsőítse, Gábriel elmondta Zakariásnak, hogy a gyermek megszületéséig néma marad (jún. 24).

Az ünnepet, amely az első az evangéliumi titkok sorában, azért helyezték szeptember 23-ra, nem pedig szeptember 24-re (kilenc hónappal Keresztelő Szent János születése előtti napra), mert ezen a napon tartották a római újév első napját – Augusztus születésének napját (később az új év kezdetét szeptember 1-re helyezték).

Az egyházi hagyomány és Szent Nikodémosz “Szynaxárionja” Zakariást főpapnak nevezi, örömhírvételét pedig a megtisztulás napjára teszi. Azonban, valószínű, hogy inkább a napi tömjénáldozat elvégzéséről van szó, amit a pap a reggeli és az esti áldozathozatal előtt végzett az illatáldozat oltárán, ami a Szentek Szentje előtt állt.

Beszéd a mi Urunk Jézus Krisztus Születésének ünnepén (Aranyszájú Szent Jánosnak tulajdonítják). PG, 56, 385. E szavak ismétlődnek az Örömhírvétel (márc. 25.) vecsernyéjének sztichirájában is.