Adorans

I. Fiam,
ne sokat adj az emberek tetszetős
és éleselméjű kijelentéseire.
Mert nem beszéd az Isten országa, hanem erő.
Figyelj az én szavaimra, amelyek fölgyújtják
a szívet és megvilágosítják az elmét,
töredelemre indítanak
és sokféle vígasztalást hoznak.
Sohase olvass azért valamit,
hogy tanultabbnak vagy bölcsebbnek látszódjál.
A vétkes hajlamok irtogatásán munkálkodjál,
mert az több hasznodra lesz, mint a sok
súlyos kérdés megoldásában való jártasság.
Ha sokat olvasol és sokat tudsz is,
mindig az első princípiumhoz kell visszatérned.
Én vagyok az,
aki tudományra tanítom az embert,
és a kisdedeknek tündöklőbb értelmet adok,
mint az a tanítás, ami emberektől való.
Akikhez én szólok, az egy-kettőre bölcs lesz,
és lélekben sokat fog gyarapodni.
Jaj azoknak, akik sok haszontalanságot
tudakolnak az emberektől,
de keveset törődnek azzal,
hogyan szolgálhatnának engem.
Eljön majd az idő, amikor megjelenik Krisztus,
a mesterek mestere, az angyalok Ura,
és mindenkit kikérdez,
vagyis mindenkinek megvizsgálja
a lelkiismeretét.
Akkor majd át- meg átvilágítja Jeruzsálemet,
és föltárulnak a sötétség rejtekei,
elnémulnak a mentegetőző ajkak.

II. Én vagyok, aki egy szempillantásban
fölemelem az alázatos lelket,
hogy az örök igazságot jobban átértse,
mint ha tíz esztendőt tanult volna az iskolákban.
Én szavak zengése nélkül tanítok,
véleményeket egymásba nem bonyolítok,
elismerésben föl nem fuvalkodom,
érveket nem latolgatok.
Én megtanítalak arra, hogy megvesd, amit földi,
keveselld, ami most van;
az örökkévalót keresd,
az örökkévalót tudd,
kerüld az elismerést,
viseld el a botránkozást,
belém vesd minden reményedet,
semmit se kívánj kívülem,
s buzgó szívvel, mindennél jobban engem szeress.
Egy valaki, aki engem nagyon szeretett,
igen tudóssá vált az isteni dolgokban,
és csodálatosan beszélt.
Több hasznát látta annak,
hogy mindent elhagyott,
mint annak látta volna,
ha a tudományban műveli magát.
De némelyeknek mindenki előtt nyilvánvaló
dolgokról szólok,
másoknak kiválasztott titkokról,
van, akinek jelekben és árnyékokban,
gyöngéden jelenek meg,
mások előtt eláradó világosságban
nyilatkoztatom ki titkaimat.
A könyvekben egy a szó,
de nem mindenkit egyformán okosít meg.
Mert belül én munkálkodom, a tanító,
az igazság, a szív vizsgálója
és a gondolatok megfejtője,
a tettek sugalmazója,
s én annyit adok mindenkinek,
amennyit méltányosnak ítélek.