Ünnepük: szeptember 7.
Kőrösi Márk: * Križevac (Horvátország), 1588
Grodziecki Menyhért: * Czeszin (Szilézia), 1584
Pongrácz István: * Alvinc (Erdély) 1582
† Meghaltak: Kassa, 1629. szeptember 7.
Szent Kőrösi Márk szobra
Kérünk, Istenünk, segítsen minket szent vértanúid, Márk, István és Menyhért könyörgése, hogy akiknek győzelmével dicsőítünk Téged, azoknak hitbeli állhatatosságát kövessük!
Neveik sorrendje, a régebben feltételezett születési sorrendet tükrözi. Az újabb kutatások szerint azonban valószínű, hogy éppen Márk, az (születési helyéről nevezték Kőrösinek), aki hármuk közül a legfiatalabb volt. 1611-ben, huszonhárom éves korában iratkozott be a római Collegium Germanico-Hungaricumba, s eszerint születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac (=Kőrös). Családi neve valószínűleg Stjepinac. Középiskolai tanulmányait Grazba végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába, ahonnan pappá szentelve 1615-ben tért haza. Rövid kőrösi tevékenysége után Pázmány érsekprímás felfigyelt rá, és meghívta elöljárónak az Oláh Miklós prímás által létesített nagyszombati (ma: Trnava) papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Itt is kapcsolatban maradt nevelőinek és tanárainak szerzetesrendjével, a Jezsuitákkal. Széplaki jószágigazgatósága idején részt vesz 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán (ma: Humenné) tartanak, s amelynek végén későbbi vértanútársa, Grodecz Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.
Menyhért, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszínben (Tĕšin, Texchen) született egy - a galíciai Grodekből származó - lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben (ma Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték az ottani Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek, a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.
István az ősi szentmiklósi és óvári Pongrácz-család sarja, amely család már a 13. században szerepet játszott az akkori Észak-Magyarország történetében. 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott (ma Cluj) végezte a jezsuiták kollégiumában. Ő 1615-ben lép be a brnoi jezsuita noviciátusba, ahol együtt van Grodzieckivel. Kagenfurt, Laibach (ma Ljubljana) és Graz a következő állomás. 1615-ben kerül Homonnára a jézustársasági kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldik, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonái, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorául. Odajöttét már megelőzte híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres kassai prédikátora felpanaszolta, hogy "amíg ez az egy jezsuita él, addig felekeztünk nem remélhet nyugtot". Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, ahonnan késedelem nélkül Kassára sietett. Grodziecki mellé ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek hadai elől Kőrösi Stjepinač is.
Midőn Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi András, császári főkapitány, kevés katonájával kilátástalannak látja a harcot tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejön a város átadásáról szóló szerződés, amelynek kikötése, hogy senkinek, a katolikus híveknek és papoknak sem esik bántódása. Szeptember 5-én bevonulnak a hajdúk a városba, és tüstént felrúgják a megállapodást: Dóczit bilincsbe verik, s elhurcolják Erdélybe. Rákóczi azt is meghagyja, hogy a három papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálják hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törnek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezik, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetik, s mellé dobják a másik két vértanú testét is.
Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának sekrestyése, István atya nyöszörgésére lesz figyelmes. De nem tud rajta segíteni, mert maga sem meri elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz atya tanácsára fordulni kellene, szintén áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így húszórás kínlódás után István atya is meghalt...
Az első, akinek sikerült méltóbb helyre hozatnia és eltemettetni a 3 vértanú holttestét, özvegy Gadróczy Bálintné volt. Fél év elteltével, Bethlen és a királyi Magyarország képviselői, ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kéri föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornak a feleségét, Pálffy Katalint. ő azonban csak azzal a feltétellel hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a herteki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarissza zárda templomába. E rendháznak ui. leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József feloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.
Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. Szentté avatásukra még egyre várunk, pedig életük áldozata az időközben megváltozott történelmi körülmények között is rámutat a közép európai nemzeteket és egyházakat hídként összekötő krisztusi hit erejére.
Eperjessy István, a sekrestyés vallomásából tudjuk a következő részletet:
Rákóczi...először Kőrösit akarta megtörni...Előkelő emberekből álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka...arra kérte, pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki...így szólt a vesztegetőhöz: "Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!" De megfelelt neki Kőrösi is: "Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek! De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: "Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem." Tudja meg, vannak a római eklézsiába, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni." Így állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak, és Te Deum-ot énekeltek.
