Segítő kéz
A jó és a rosszak
(tanmese)
Volt egy jó ember, hírt kapott, hogy a közelben él egy szegény, magányos, beteg asszony, elindult, hogy segítsen neki, Goodnak hívták a jó embert.
Ugyan azon a napon útra kelt 3 rossz ember is, Irigy, Gonosz, és Kegyetlen.
Út közben a rossz emberek utolérték Goodot. Irigynek szemet szúrt, hogy a jó ember letép egy-egy mezei virágot, csokorba fogja, az erdei tisztáshoz érve lehajol és szamócát szed egy másik kis csokorba, és a vállára akasztva van egy tömött hátizsák.
Azt mondja Gonosznak.
- De szép egyeseknek a világ. Semmi gondjuk, csak virágot szedegetnek és szamócát, a hátizsákjuk is teli, biztos csupa finomság van benne, vagy talán még értékes dolgok is. Nekünk meg mink van? Majd megtudná milyen is az élet valójában, ha egyszer belekóstolna a nélkülözésbe.
Válaszolt a Gonosz.
- Vegyük el tőle! Onnan kell elvenni, ahol van. Neki van, nekünk nincs és többen is vagyunk. Aztán majd nem lesz olyan jó kedve sem, majd rádöbben hogy az élet nem madárfüttyből áll, meg mosolygásból.
Megszólalt a Kegyetlen is.
- Igazatok van. Ne csak elvegyük tőle, kössük oda egy fához, aztán hallgathatja jó sokáig a madárcsicsergést.
Gonosz gyorsan elébe is állt Goodnak, de nem figyelt és pont egy csapdába lépett bele. Égtelen jajgatásba kezdett, szidta, átkozta a jó embert, hogy miatta csupa vér a lába és nagyon fáj.
Irigy döbbenten nézte, meg se moccant, Kegyetlen elnevette magát és azt mondta.
- Veled aztán sokra megyünk! Mindig is ilyen mulya voltál, most se mentünk semmire a bal lábaddal.
Good gyorsan a hátizsákjába nyúlt, hogy kötszert vegyen elő és próbálta kiszabadítani Gonosz lábát a csapdából. A másik, két rossz csak állt és nézte, ölbe tett kézzel.
A jó ember dolga végeztével megsimította a fájós lábú fejét, vizet adott neki és indult volna tovább, de még oda szólt a két másiknak. Én ennyit tehettem érte, de ti bevihetnétek a faluba, ketten elbírjátok, orvosi segítségre is szüksége van.
Az Irigy megvonta a vállát.
- Miért nem figyelt oda, hova lép? Még cipeljük is a faluig? Majd elbiceg.
Amint lépett volna Good, Kegyetlen elé állt.
- Hova-hova olyan sietősen?
Azzal a lendülettel ki is tépte kezéből a hátizsákját és a földre lökte a jó embert. Good, ahogy lehuppant a földre, még rúgott is egyet bele.
Az irigy türelmetlenül várta, hogy mit borít ki Kegyetlen a zsákból.
Nagy meglepetésükre lázcsillapító, vitaminok, egy Biblia, konzervek borultak ki belőle.
Good felült a földön, rájuk nézett és várta, hogy mi fog történni.
Kegyetlen belerúgott még egy konzervbe is, és azt mondta.
- Ne nézz ilyen bambán, mert fejbe is váglak egyikkel! Add ide a pénzed!
- Nincs pénzem.
Mondta Good, ide már nem messzire van egy beteg asszony, hozzá indultam, hogy segítsek valami kevéssel neki, amivel tudok és vigaszt vigyek. Mesélték, hogy van három fia, de feléje se néznek. Amikor elmentek hazulról, akkor összeszedték amit magukkal tudtak vinni éppen csak a ruháiból hagytak meg néhányat, amit már eladni se lehetett. Most betegen fekszik.
Irigy a szavába vágott.
- Majd megsegíti a jó Isten! Ha úgy sincs semmije, meg nagyon beteg, ezzel aztán sokra menne, amit te viszel neki! Legalább bontsuk fel valahogy a konzervet Kegyetlen, én is éhes vagyok már, te meg Szerénke tűzd a hajadba a virágodat glória helyett!
Megszólalt a Gonosz is.
- Nekem is adjatok egy konzervet! Valamivel aztán oda kellene kötni tényleg egy fához, amíg messzebb nem jutunk, mert ránk hozza a bajt ez az unatkozó szent.
Kegyetlen nem talált semmit, amivel a fához tudták volna kötni, esetleg, ha mindhárman leveszik a nadrágszíjukat, azzal talán sikerülhet. Irigy viszont nem volt hajlandó levenni és oda adni a sajátját.
Azt mondta.
- Tudok jobbat. Menjünk vele ahhoz az asszonyhoz, aztán zárjuk be őket.
Jó ötletnek tűnt, de Kegyetlen hozzá tette.
- Vagy gyújtsuk inkább rájuk az egész házat, nem okoznak több gondot.
Karjánál fogva megragadta Goodot.
- Na indíts!
Biztatásul jól hátba is vágta.
Good elindult, a három követte Gonosz kicsit lemaradva vonszolta magát. Nem sokára már látható is volt a szegényes, öreg ház. Az a ház, amiben a három rossz ember anyja élt.
Irigy, Gonosz és Kegyetlen meglepődött, régen jártak arra és nem gondolták, hogy ide tartanak, volt még a környékén több elhagyatott ház is és sok év telt el mióta erre jártak.
Gonosz megszólalt.
- Na gyerünk tovább!
- Megérkeztünk. Mondta Good, kivette hajából a megmaradt egy szál margarétát és mosolyogva benyitott az ajtón. A másik három lehajtott fejjel állt meg az udvaron, szótlanul
- Szép napot! Megjöttünk!
2015. 12. 23.
˙fotó: web)
