Szent Erasmus vagy Szent Elmo (?-303) keresztény püspök, vértanú. Életérõl keveset lehet tudni teljes bizonysággal, mivel hosszú évszázadokkal halála után születtek leírások életéről, ezek is legendákon alapulnak, gyakran összekeverik egy antiokhiai szír püspökkel. Feltehetőleg a campaniai Formiae püspöke volt, majd a libanoni hegyekben lett remete, és Diocletianus idején szenvedett mártírhalált. Nagy Szent Gergely pápa írta róla a 6. század végén, hogy ereklyéit a formiae-i székesegyházban őrzik. Amikor 842-ben a szaracén kalózok földig rombolták Formiaet, Elmo földi maradványait Gaetába menekítették. Leginkább a hajósemberek pártfogójaként tisztelik. Ennek eredete arra a legendás esetre vezethető vissza, hogy akkor is tovább prédikált, amikor villám sújtott le a közelében. Ez késztette arra a tengerjáró embereket, akiket váratlan viharok és villámlás fenyegetett, hogy őt válasszák patrónusuknak. A hajók árbócain felvillanó elektromos kisüléseket a hajósok égi jelnek tekintették, hogy Elmo megvédelmezi őket, ezért nevezték az árbócokon felvillanó szikrákat „Szent Elmo tüzé”-nek. Névünnepe már a Pray-kódex misenaptárában föltűnik. Az egész magyar középkorban számontartják, mégsem tartozik a nagyhírű hazai szentek közé. Kódexeink nem szólnak róla. Régi tisztességét a szórványosan máig felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis tanúsítják. Mikesy Sándor vizsgálatai szerint idetartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rézső név. Tiszteletét a jámborabb hívek tudatában napjainkban ébren tartja, hogy Erazmus a Tizennégy Segítőszent egyike. A gyöngyöspatai öregasszonyok bélfájásról Erasmust máig segítségül hívják. Az illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából. Emléknapja: június 2. 
|
|||
