Adorans

Hélory Ivó a bretagne-i Kermartinban született 1253. október 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjára maradt a gyermekek nevelése. Ivó vallásos nevelését jól mutatja édesanyjának ránk maradt intése: "Úgy élj, hogy szent lehess!" Filozófiát, teológiát és kánonjogot Párizsban, római jogot Orleans-ban tanult.
Ivó figyelemre érdemes jogtudományi, elméleti munkásságot nem fejtett ki, de megszerzett tudását annál inkább kamatoztatta a gyakorlatban. Jogi felkészültségét a rászorulók, az elesettek megsegítésére használta. Tanulmányai befejeztével, 1280-ban, diakónussá szentelték, majd szülőföldjén, a rennes-i egyházmegyei bíróság bírája lett. Néhány év múlva azonban már a tréguier-i egyházmegyei bíróságon végez bírói szolgálatot.
Plébánosi szolgálata mellett továbbra is segítette a szegényeket jogi ügyeik intézésében. A pereskedő felek megbékítésére törekedett, az ügyek intézésében igazságos és méltányos volt. Sokat és elmélyülten imádkozott, szigorú önmegtagadásokat végzett.
1303. május 19-én halt meg. Ereklyéi a tréguier-i székesegyházban találhatók. Még életében is sok csodás eseményt kapcsoltak a nevéhez, de közbenjárására, halála után is történtek csodás gyógyulások, imameghallgatások. Tisztelete egész Európában elterjedt, jogász-társulatok és egyetemek jogi karai védőszentként tisztelték.
1284-ben szentelték pappá. Először tredrez-i, majd később louannec-i plébános lett.
VI. Kelemen pápa 1347. június 14-én avatta szentté.