Adorans

Először is megköszönöm Zsolt blogtársamnak a gyimesi imához irt szép gondolatait. Most közzéteszek ismét egy gyimesi imát, lehet, kissé nehézkes és érthetetlen a szövege, de éppen ettől szép (szerintem). Én a férjemtől tanultam, aki a nagymamájától tanulta gyerekkorában. Fogadjátok szeretettel:

PÉNTEKI IMA

Eset, eset, Jézusnak keresztje, ma péntek ugyanis
Annak a napja, ahol imádkozik az Úr Jézus Krisztus.
Ül siralmas székében, Paradicsom kertjében,
Aranyhaja leeresztve, jobb kezében
kicsi írott könyvecske
Bal kezében hét singes olvasó könyvecske.
Könnyes szemekkel olvasgassa
Odamene az Ő áldott Szent Anyja
Kérdé, szóval mondá neki:
Mért sírsz, mért sírsz én áldott Szent Fiam?
Hogyne sírnék, én áldott Szent Anyám,
Mikor én el vagyok árulva.
Két nap engem a zsidók üldöznek,
Harmadik napján megfognak,
Vas kesztyűkkel fogdosnak,
Vas lándzsákkal szúrkodnak,
Éles kardokkal döfődnek
Étel helyett, ital helyett epével, ecettel és mirhával
kevert borral etetnek és itatnak.
És a Szent kezeimet és a Szent lábaimat
Erőszakosan keresztre vonják.
Tompa vasszegekkel Szent piros véremet
cseppig eleresztik.
Menj el, menj el, én áldott Szent Anyám,
Hirdessed az én keserves halálomnak emlékezetét.
Hogy aki ezt megtanulja és ezt elmondja,
Este lefektében, reggel felkeltében
Kiváltképpen minden pénteken háromszor,
Még a legkisebb ujját sem hagyom bűnben
Halála óráján nem küldöm sem angyalomat,
Sem prófétámat, sem halálomat,
Hanem én magam az én áldott
Szent Anyámmal fogok megjelenni.
Testét hagyom a földnek, lelkét veszem magamhoz,
Viszem Mennybe az Örök dicsőségbe. Ámen.