Adorans

TERÉZANYA REGGELI FOHÁSZA

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be
gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy
áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt
azokért, akiknek szükségük van rám.

Boldog Kalkuttai Teréz

Milyen egyszerű is! Csak kívülről kel nézni magunkat és máris észre lehet venni, hogy valójában a „lárma sivatagában” szomjazva araszolunk előre egy boldogabb élet reményében.
Nekem ez a reggeli fohász az egyik kedvencem. Azért kedvelem, mert olyan „Terézanyás”. Nem lehet nem észrevenni, hogy szelíden figyelmeztet arra, hogy Isten nélkül tényleg egy óriás és „végenincs” sivatagban vánszorgunk körbe, körbe, de ha Jézust követjük, akkor van kivezető út és boldog „örök oázis”.
Terézanya ezt is jól látta és jól tudta.
Gyönyörű az is ebben a fohászban, hogy szokásához híven most is tanít minket, hogy ne csak magunkra gondoljunk, hanem azokra is, akiknek szükségük van ránk. Ő egész életében ezt tette: Gondolt azokra, akiknek szükségük volt rá.

Szeretettel ajánlom minden keresztény (keresztyén) TESTVÉREMNEK, hogy elkerülhessük mindannyian a végzetes, mindent elsöprő HOMOKVIHART.
koppanzs 2011-05-11