Legutóbbi bejegyzésemet húszan olvasták el, aminek õrülök és folytatom az ott elkezdett gondolatokat.

"Hozsana in excelsis.
Benedictus qui venit in nomine domini.
Hozsana in excelsis."

Vagyis: Hozsana a magasságban. Áldott aki jön az Úr nevében.

Kik a mai világban, akik az örömhírt hozzák? Akik az Úr nevében jönnek? Az Egyház, az egyházi rend és mi valamennyien, akik tagjai vagyunk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháznak.

Kérlek Testvéreim az Úrban, beszéljünk erről minél gyakrabban, legyünk minél többen, kik megvalljuk hitünket, életünkkel bizonyítjuk, hogy Jézus Krisztus ma is itt van köztünk, ma is az örömhír hozója, válaszolni képes a mai kor kérdéseire, válaszait hangosan kimondja, ami el tud jutni egyre több emberhez, támaszt nyújtva, szeretetet adva mindannyiunknak.

Van igény a jó hírre, csak el kell, hogy jusson hozzánk, mindannyiunkhoz. Csak bátran kell járnunk azon az úton, amin Szentatyánk, Ferenc pápa időben, valós igényt követve elindult.

Dícsértessék a Jézus Krisztus!

"Nemo potest duobus dominis servire" vagyis nem szolgálhatok egyszerre két úrnak, hangzott a római birodalom keresztényüldözések mártírjainak hite, amikor a császár isteni mivoltjának elfogadásától tették függővé életbanmaradásukat. És ők, megadták a választ, Jézus Krisztus útján járva, hitükben bízva a mártíromságot választották, kiállva a szenvedést és a megaláztatást.

Vannak helyzetek a mai világban is, amikor meg kell vallanunk hitünket, hűségesnek kell maradnunk küldetésünkhöz, akkor is, ha ezért nemtelen támadások érnek bennünket, vagy barátainkat. Hinnünk kell, hogy jót cselekszünk, remélni az eredményt, az emberek megértését, imádságos lélekkel, szeretettel fordulni környezetünk, társaink felé.

Imádkoznunk kell azokért, akik másként gondolják, akik hit nélkül élnek, ahogy a Fatimai fohászban imádkozzuk:

"Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől,
vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!
Ámen"