Nagy részben német lakosságú város a Duna-Tisza közén, Baja közelében. A plébániatemplomban őrzött, 1 m magas, fából faragott, festett Mária-sobor 1726-ban hozták magukkal a würtembergi tartomáynból idetelepültek. Az eredeti hazájában is csodatevő hírében álló kegyszobrot azóta is nagy tisztelet övezi és délvidéki zarándokok körében.
Búcsúja: Nepomuki szent János (május 16.) ünnepét követő vasárnap.

A török uralom alatt kiszórták a Mátyás-templomból kiszórták a szentképeket, szobrokat, a falat bemeszelték és korán idézetekkel látták el. A hagyomány szerint a budavári Nagyboldogasszony-templomban már ezt megelőzően volt egy szép Mária-szobor, melyet úgy óvtak meg a törököktől, hogy a fülkében álló Madonnát befalazták. Más tradíció szerint egy török főméltóság rendelte el a befalazást, mert vonzalmat érzett a keresztények iránt. Az 1541-es megszállást követő másfél évszázadban feledésbe merült a Mária-szobor rejtekhelye. A buda visszafoglalására indított hadjáratban, 1686. július 22-én felrobbant a török védelem lőportornya, és a rengeteg puskapor megrongálta az egész várat, 1500 ember vesztette életét. Az eltűnt Madonna olyan megdöbbentő hatást keltett, mintha az égből szállt volna alá. Yme, beteljesedett XI. Ince pápa levele, aki azt írta Lipót császárnak: "Budai Virginis dabit auxilium". Budát, a Boldogságos Szűz megmenti - írják a keresztény emlékezők. Valószínű, hogy a felmentő sereggel érkezett Marco D'Avoano kapucinus atya talált rá a szoborra 1686. szeptember 2-án a győzelem napján. Másnap, hálaadó istentisztelet után, körmenetben vitték végig a romokban heverő Budán a megmentő "Lőporos Madonnát".