Ez a pap és a püspök sajátos öltözéke a szentmisében, ill. a miséhez kapcsolódó más szertartásokon. Az ókorban a kazula viselőjét teljesen körbevette, a kezek használatakor bő redőkben feltűrték. Később a karoknál mindig jobban kivágták, így alakult ki az un. római kazula, mely a váll magasságáig volt kivágva. A miseruhát gazdagon díszítették. Manapság előnyben részesítik az un. ókersztény kazulát, mely a karokat is betakarja. Ezeket egyszerűbben díszítik, inkább az anyag minőségével és a formák szépségével fejezik ki az istentisztelet méltóságát.

Kegyelemnek mondja a Biblia Isten jóakaratát, segítőkészségét (favor divinus, benevolentia Dei), ennek megfelelő magatartását, tetteit (opera Dei), és ebből fakadó ingyenes adományait (dona Dei). Ahogy a király néha különös jóindulattal viselkedik egyik-másik alattvalója iránt (Eszt 2,9), vagy ahogyan egyes perzsa uralkodók jóindulatot tanúsítottak Izrael irányában (Ezd 9,11-26), Jahvé ugyanúgy fordul egész Izrael, sőt az egész emberiség felé (Iz 42; 45; 49).

Görög eredetű szó, jelentése: tiszták. Az "albiak" nevüket Albi dél-francia várostól kapták.

A latin carita (=szeretet) szóból, magyaros átírással. A karitászmozgalmak önkéntes alapon segítenek a rászorulókon. A szegénységen törvényesen kell segíteni, de a legjobb törvények mellett is vannak emberek, akik cselekvő szeretetünkre szorulnak.

A diákonusok (szerpapok) az apostoloktól kézrátétellel kapták hatalmukat, megbízatásukat. püspök- és papszenteléskor szintén kézrátétellel adják át a lelki hatalmat.

A káptalan tagjainak, a kanonoknak méltóságjelvénye. Többnyire egyszerűbb kivitelű, kevés díszítéssel látták el, nemes anyagból készült.

A püspökök tanácsadó és segítő testülete. Magyarországon 1874-ig, a közjegyzői intézmény bevezetéséig, hiteleshelyként is működtek.

Öv nélküli térdig érő fehér vászoning, melyet a klérus és a segédkezők egyaránt viselnek. A püspök és pap a reverenda fölé veszi fel, amikor istentiszteleten nem tevékeny módon vesz részt. Misén kívül is viselik, pl.: gyóntatáskor, palásttal végzett szertartáson. A karinget is, az albához hasonlóan korábban csipkével vagy hímzéssel díszítették. Ma egyszerűbb anyagból készülnek.

Díszítő keretmotívum, melynek üresen hagyott középős részére gyakran feliratot, címert helyeztek. Rajza változatos és mozgalmas. A szaggatott, göngyölődő pergamenlap stilizált grafikai ábrázolásából fejlődött ki. Formája a gótikában szalag-, a barokk művészetben pajzsszerű. A rokokóban kagylós, füzéres kialakítású volt. A liturgikus tárgyakon is megjelenő kedvelt díszítőforma.

A miséknél az átváltoztatásra kerülő bor befogadására alkalmas talpas ivóedény. Hármas tagolású: 1. talp, 2. szár, melyen a szárgomb (nódusz) helyezkedik el, és a 3. kuppa, az ivócsésze. A kehelyfelszerelés tagjait ugyanolyan anyagból készítették, mint pl.: a casulát, dalmatikát. A kehelytakaró a vélum. A vélumra helyezték rá a bursát. A kelyhen lévő paténára került a palla, erre pedig a kehelykendő, a purifikatórium.