Adorans

Ünnepe: szeptember 23./október 6.

Isteni üzenet Zakariásnak,angyali hírhozóval

Amikor a mi Urunk és Istenünk, az Atya Egyszülött Fia és Igéje a Mennyekből való lejövetelére készült, hogy szeplőtelenül megfoganjon az Istenszülő és Örökszűz Mária méhében, úgy akarta, hogy a csodák ezen csodáját egy másik csodás esemény hirdesse előre és tegyen róla tanúbizonyságot, ami hasonló ehhez, de nem egyenlő vele. Keresztelő Szent János mindenben valóban Krisztus Előhírnöke volt.

Hat hónappal a Szentséges Istenszülő Örömhírvétele előtt Gábriel arkangyal megjelent Zakariás papnak, aki éppen belépett a szentélybe, hogy elvégezze a tömjénezést és a népért mondott imát. Meglátván az arkangyalt, Zakariás megijedt, de Gábriel megnyugtatta a papot, mondván: “Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel” (Lk. 1, 13-15). Zakariás már idős korban volt, ahogy a felesége is. Egy pillanatra kételkedett az arkangyal szavaiban, miszerint „ahol Isten úgy akarja, megváltozik a természet rendje”. Ezért büntetésül, és hogy megtanulja: szavaival csak Istent dicsőítse, Gábriel elmondta Zakariásnak, hogy a gyermek megszületéséig néma marad (jún. 24).

Az ünnepet, amely az első az evangéliumi titkok sorában, azért helyezték szeptember 23-ra, nem pedig szeptember 24-re (kilenc hónappal Keresztelő Szent János születése előtti napra), mert ezen a napon tartották a római újév első napját – Augusztus születésének napját (később az új év kezdetét szeptember 1-re helyezték).

Annibale Carracci: Pietà (1599-1600) Museo Nazionale di Capodimonte, Naples

Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
de közülük legnagyobb a SZERETET.