Haán Antal: Judit és HolofernészJudit (magyarul "zsidó nő") ősi zsidó írás. A könyv elbeszélése szerint Nabukodonozor hadvezére, Holofernész hadjáratot vezetett Izráel ellen, és amikor Bethulia az ostromlott város már majdnem megadta magát, akkor Judit, a gyönyörű és istenfélő zsidó özvegy fogta magát és az ellenség táborába ment. Ott ő a Holofernész kegyeibe férkőzött, aki megpróbálta elcsábítani őt. Judit lefejezte a részeg Holofernészt és fejével visszatért a városba, és ezután a zsidók megfutamították az ellenséget. A történet Juditot az istenfélő zsidók példaképeként festi le és azt mutatja be, hogy Isten megmenti népét, amikor elkötelezettségét az ellenség gúnyolja. Ez a történet számos ősi nyelven él, és egy népmesén alapulhat, amit valószínűleg a Hasmoneusok korában (kb. Kr. e. 160-37 között), Palesztinában jegyeztek le.

A Biblia első lapjai a "kezdetek"-re irányítják  figyelmet. A mózesi Ötkönyv (a Tóra) első része, a Genezis, a mintegy az Ótestamentum bevezetéseként, grandiózus képet fest a világmindenség keletkezéséről, őstörténetéről. Bemutatja, hogy miként jött létre a kezdeti, ősi káoszból,  a  zűrzavaros összevisszaságból (héber: tohu vabohu) a rendezett világ, a kozmosz. (Móz 1,1-2,3)

A hatnapos mű

az elbeszélés Isten (Elohim) teremtő, formáló tevékenységét hatnapos keretbe ágyazotan adja elő. A rend kialakítása a három napig tartó szétválasztás, majd a szintén három napig tartó feldítszítés isteni művén keresztül valósult meg. A szöveg szerzője Isten teremtő tevékenységét részben a kimondott szó erejével való létrehozásként, részben nagyon is az emberi munka mintájára, pl. az égitestek "megcsinálásaként" mutatja be, akinek ahhoz, hogy tevékenykedhesék, mindenekelőtt világosságra van szüksége.

A hagyományos felfogás Mózest tartja a mózesi könyvek szerzőjének. Bár maga a mózesi Ötkönyv névtelen, azaz nem nevezi meg szerzőjét, találhatók benne olyan részek, amelyek úgy tűnnek, mintha Mózestól származnának. "Ezután az Úr így szólt Mózeshez: Írd le azt emlékül egy könyvbe és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól" (2Móz 17,14) De az Ószövetség más könyveiben is találhatunk olyan utalásokat, amelyek azt a meggyőződést fejezik ki, hogy a Törvény Mózes alkotása. "Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked...Ennek a törvények a könyve legyen minden időben ajdkadon." (Józs 1,7-8) Az Újszövetség szintén úgy tudja, hogy a Törvényt Mózes írta. "Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni." (Jn 8,5)

A Bírák könyvének leghosszabb elbeszélée Sámsonról szól. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Biblia szerkesztői számára róla nemcsak néhány hagyományfoszlány, hanem talán egy legendás népi írás is a rendelkezésükre állott. Sámson nem igazi "bíró", nem népvezér, hanem olan rendkívüli erővel felruházott hős, aki egyénileg harcol és sokat kellemetlenkedik az izraeliek legnagyobb ellenségeinek, a filiszteusoknak.

Sámson hőstettei

A Dán törzsből származó Sámsonnak már a születése is rendkívüli: anyjának, aki meddő volt, angyal dta hírül, hogy fiút fog szűlni. A szülők a gyermeket istennek szentelték, nazirrá tették.

A nazir nem fogyaszthat szeszes italt, olló nem érintheti haját, ennek fejében különleges testi és lelki erő birtokába jut.