A Biblia első lapjai a "kezdetek"-re irányítják figyelmet. A mózesi Ötkönyv (a Tóra) első része, a Genezis, a mintegy az Ótestamentum bevezetéseként, grandiózus képet fest a világmindenség keletkezéséről, őstörténetéről. Bemutatja, hogy miként jött létre a kezdeti, ősi káoszból, a zűrzavaros összevisszaságból (héber: tohu vabohu) a rendezett világ, a kozmosz. (Móz 1,1-2,3) A hatnapos mű az elbeszélés Isten (Elohim) teremtő, formáló tevékenységét hatnapos keretbe ágyazotan adja elő. A rend kialakítása a három napig tartó szétválasztás, majd a szintén három napig tartó feldítszítés isteni művén keresztül valósult meg. A szöveg szerzője Isten teremtő tevékenységét részben a kimondott szó erejével való létrehozásként, részben nagyon is az emberi munka mintájára, pl. az égitestek "megcsinálásaként" mutatja be, akinek ahhoz, hogy tevékenykedhesék, mindenekelőtt világosságra van szüksége. Az első napon Isten megteremtette a világosságot és ezzel elválasztotta azt a sötétségtől. A másidik napon megalkotta az égboltozatot és ezzel elválasztotta az alsó vizeket a felső vizektől. A harmadik napon elválasztotta a szárazföldet a tengertől, de a harmadiknapon teremtette meg a szárazföldi növényeket is. A negyedik napon kezdte meg Isten a szétválasztás révén alkalmasá vált világ felszerelését, feldíszítését. Megteremtette a napot, a holdat és a csillagokat, hogy megvilágítsák a földet és mutassák az éveket meg az ünnepeket. Az ötödik napon a vizeket népedítette be élőlényekkel és ekkor teremtette meg a levegő madarait is. A hatodik napon alkotta meg a szárazföldi állatokat és ezen a napon került sor az embertermtésére i. Miután minezt elvégezte Istenés láta, hogy mindaz, amit teremtett, jó, az embert tette a mindenség urává, mintegy saját helyetteseként. Arra hívta fel, hogy szaporodjék és hajtsa uralma alá a földet. Ezután befejezte művét, a hetedik napon megpihent, megáldva és megszentelve ezt a napot. A hatnapos teremtéselbeszélés akár csak futólagos áttekintése lapján is kitetszik annak költőisége és művészi szerkezete. A kétszer három napra tagolt elbeszélés egyes napjait a következő, ismétlődő kifejezés választja el egymástól: "Így lett este, és lett reggel: első nap...-második nap...harmadik nap..." Az egyes napok ismét meghatározott művészi keretbenjelennek meg. Ennek a keretnek a részei: 1."Mondta Isten, hogy legyen (világosság)"; 2. "És lett (világosság); 3. "Látta Isten, hogy (a világosság) jó; Ez a keret nyolcszor ismétlődik: minden nap egyszer, a harmadik és a hatodik nap pedig kétszer. Mi lehet a célja e mesterséges beosztásnak? Természetesnek tűnik, hogy a már megült hetedik nap tekintélyét akarja a szerző alátámasztani, isteni mintára, rendelésre visszavezetni. Isten adott példát arra, hogy az emer hat napig dolozzék, a hetedik napot pedig szentelje meg. Meghúzódik azonban itt egy másik szándék is. Az a tanítás, hogy a világ jó és szent, mert isteni mű. A számok a Bibliában gyakran szerepelnek szimbolikus értelemben. A 3-as és 7-es szent szám, a tökéletesség, az isteniség kifejezője. Amikor tehát a szerző 2-3 napra osztja a termetés művét és ehhez hozzáadja mint harmadik elemet, a pihetőnapot, amely egyben a 7. nap is, zt akarja a számok szimbolikájával is hangsúlyozni, hogy a vilg maga ugyan nem Isten, de Iste alkotása.
|
|||
