
H |
Azt mondjuk hitehagyónak, aki keresztény hitét elhagyja. Görögül "aposztata". (A török korban renegátnak nevezték a hitehagyót).
|
|||
görög: a szentek tisztelete
|
|||
1. A Bibliában Izrael népének egyik neve. 2. A zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik). 3. zsidó.
|
|||
görög: eretnekség; a hivatalos, a kötelező nézetektől eltérő felfogás
|
|||
görög: fej alakú, fémből készült ereklyetartó
|
|||
héber-latin: üdv, dicsőség (Istennek)
|
|||
latin: egyházi himnuszok kéziratos vagy nyomtatott gyűjteménye
|
|||
