Mátraverebély-Szentkút Salgótarjántól délre 20 km-re található. A 21-es sz. főútról Mátraverebély községnél kell letérni, ahonnan 5 km-es bekötőút visz Szentkút völgyébe.
 Szentkút: Bazilika Minor A népi hagyomány szerint 1091 vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a mai Szent Kút forrása. 1095 és 1195 között történhetett az első testi gyógyulás, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és a mai Szent Kút forrásvizével meggyógyította. 1714-ben Lukovics Márton kisterenyei plébános írásban rögzítette a több évszázados szájhagyományt.
1210-ben a szentkúti zarándokok sokasága miatt építette a Vereb család az első kegytemplomot, Verebély községben. 1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt. 1400. nov. 9-én IX. Bonifác pápa a kegyhelynek azt a búcsút engedélyezte, amit csak az Assisiben lévő Porciunkula templomban, és Aachenben a Szent Szûz templomában Szent Margit ünnepén lehetett elnyerni. Nagyboldogasszony ünnepére, és az azt közvetlenül megelőző három napra, 12 papnak adott gyóntatási engedélyt. (Monumenta Vaticana IV. kötet 312. oklevél.) 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. (Benkovics Mihály cisztercita pap írja, aki 1734-tôl 1757-ig volt Szentkút lelkésze.) 1705-ben épült fel Szentkúton az első kőkápolna. 1710-ben XI. Kelemen pápa már ehhez a kápolnához kötötte a teljes búcsú elnyerését. Almásy János a jászok és a kunok főkapitánya Szentkúton nyert rendkívüli gyógyulásáért hálából, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével, 1758-tól 1763-ig felépítette a mai kegytemplomot és mellé egy kolostort. Szentmihályi Mihály plébános, egri kanonok, vice esperes 1767-ben Nagyboldogasszony napján, a szentkúti vízben való egyszeri fürdés után, kínos derékfájástól szabadult meg. Ő írta hálából 1794-ben az elsô, Szentkútról szóló könyvet. 1782. júl. 17-én VI. Pius pápa a Boldogságos Szűz minden ünnepére, valamint Páduai Szent Antal és Szent Anna ünnepére, 1858. júl. 18-án IX. Pius pápa már a keresztjáró hét három első napjára is, XI. Pius pápa pedig az 1613/1926. sz. iratával, az év minden napjára teljes búcsút engedélyezett Szentkútnak. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” (=kis bazilika) címmel tüntette ki. A Szentkúti barlangokban, a mai kegytemplom fölötti hegyoldalon a XIII. sz.-tól éltek remeték.  Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Sírja a bazilikában van.
 Mátraverebélx főoltárFerencesek Szentkúton 1765-ben Almásy János, a kegyhely tulajdonosa, Barkóczy Ferenc hercegprímásnak írja: „... a török járom idejében franciskánus páterek vezették a híveket, fogadalmi zarándoklatra Szentkúthoz... Gyöngyösi Páter franciskánusok szolgáltak oda és más nem is subsistálhatott állandóképpen ott... 1705-ben is franciskánusok vezették a búcsúkat,” A ferencesek feltehetôleg már a XIII. sz.-tól lelkipásztorkodtak Szentkúton a búcsús idényekben. 1710-től a környékbeli plébánosoknál vagy valamelyik hívőnél szálltak meg. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói. A közel két évszázados otthonukból 1950-ben az állam elûzte a ferenceseket. 1989-ig az Esztergomi Főegyházmegye látta el a kegyhelyet, azóta ismét ferencesek szolgálnak Szentkúton.  Szűz Mária forrása2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás ünnepélyesen kihirdette Szentkút Nemzeti Kegyhellyé válását.  Mátraverebély: Szűz Mária kegyszobor a templomban
|
|||
