Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.
Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.
Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.
És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára.
Ámen.
I M A
Kereszten vergődő Jézus Krisztusom, megtépett lelkemet ím eléd hozom.
Tekints rám kegyesen, szívem vadul ver, panaszkodó szemem rád nézni nem mer.
Vergődő lelkem, folyvást csak háborog, szívem esdeklőn, fájón felzokog.
Elcsuklik hangom, mikor imádkozom előtted,
Óh Jézus Krisztusom mennyi kínt kiáltál, értem tövises, kínos utat jártál.
Ütöttek, rugdostak, panaszt nem szólt ajkad. Hófehér tested véreddel bevérezni hagytad. Óh jóságos, édes, szenvedő szeretet, és én nem bírom a kicsike keresztet. Engem a kis tövis halálra sebez, engem a kis szenvedés is keresztfára szegez.
Én a kicsi kereszt alatt is összeroskadok. Panaszt panaszra előtted halmozok. Te meghallgatsz, s ölel, ölelő karod, Atyám vétkezni többé nem akarok.
Jézusom bocsájtsd meg gyöngeségeimet,
Fordítsd ráma keresztről jóságos fejed. Ha fejed kegyesen rám lehajtod, legyen meg a Te szent akaratod. Ámen.
FOHÁSZ
Egyetlen lelkemet várja ott az ég
Megmenteni időm kitudja lesz-e még,
Oly rövid az élet, oly biztos a halál.
Az utolsó óra vajon hogyan talál?
Megváltó Jézusom, - Add szent kegyelmedet,
Hogy én megmenthessem egyetlen lelkemet.
Nehéz a keresztem, Megváltó Jézusom,
Azt amit rám mértél, szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek, ha meg is látogatsz,
Elédbe térdelek, bármilyen csapást is adsz.
Te Krisztus vagy Ura, mégis össze rogytál,
Én ezerszer kisebb, a porszem poránál.
Viszem keresztemet, csak adj erőt hozzá,
a Neked úgy tetszik, váljék áldásoddá.
Minden bűneimet bocsásd meg a földön,
Hogy a másvilágon engem ne gyötörjön.
Légy irgalmas hozzánk Mennynek-földnek Ura!
Könyörögj érettünk Istennek Szent Anyja!
Ámen.
