Adorans

Mennyi bűn felfér egyetlen keresztre,
és azon mindenkié rajta lészen,
és vállán egyetlen ember cipelte,
fel-fel, a Koponya hegyre egészen.

Istennek fia közénk megszületve,
emberré lett, hogy aztán meghalhasson,
a mi megváltásunkra készülődve,
és hogy nekünk csak jó példát mutasson.

Töviskoronáját is elviselve,
és vére csordulását bús homlokán,
gúnyt, míg szitkot szórt rá emberek nyelve,
s hogy végül megszögezzék a Golgotán.

Miértünk sajdult a hófehér lelke,
földi életében végig, szüntelen,
a keresztfáján mígnem kilehelte,
két lator között egyedül bűntelen.

Lett az embereknek üdvözítője,
támasza, vigasza minden bajukban,
de sértetlenségünket nem ígérte,
boldogságot ígért örök honunkban.

Keresztényeknek megváltó istene,
könyörülj rajtunk, az egész nemzeten,
hogy egyszer végre együtt felébredve,
reményvesztetten itt senki ne legyen.

2017. 01.19.