Bérmálkozásról

A keresztségi kegyelem teljessé válásához szükséges a bérmálás szentségének felvétele. A bérmálkozás lényegi szertartása, a homloknak szent krizmával való megkenése, valamint a kézrátétel pár pillanat alatt megtörténik. A kegyelem pillanatai maradandóvá válnak, ha a bérmálkozó a csönd alatt megnyílik, és alázattal veszi, fogadja a Szentlélek ajándékának jelét. Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamaria elfogadta az Isten Szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy szálljon le rájuk a Szentlélek. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve Urunk Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket" (ApCsel 8,14-17). Ahogy már az Úr Jézus földi életében is két különböző mozzanat volt a keresztség és a Szentlélek megjelenése, ugyanígy két esemény lett az apostoli Egyház életében is. A bérmálás megadja számunkra a Szentlelket, hogy még mélyebben belegyökerezzünk az istenfiúságba, még erősebben kapcsolódjuk Krisztushoz, de az Egyházhoz való kötődésünk is még szorosabbá legyen.A bérmálás latin neve - confirmatio - jól kifejezi ezt az eleven kapcsolatot: megerősítést, pecséttel is ellátott igazolást jelent. Ahogy Szent Pál apostol írja: "Maga Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket" (2Kor 1,22). A pecsét beszédes szimbóluma mellett vegyük szemügyre az olajjal való megkenés jelét is. Az olajkenet jelzi a bőséget és az örömöt, a megtisztulást és megerősítést. Már a keresztség szertartásában megtalálható a katekumenek olajával való megkenés. A bérmálás szentségében azonban ugyanígy felismerhetjük a felszentelés jelét. Az apostoli papság mellett ugyanis ott az általános papság, és erre a papságra minden megkeresztelt hívő "felszenteltséget" nyer. Különös módon is részesednek az általános papságban a Szentlélekkel felkentek, a bérmálás révén. Ők a Lélek ajándékai által még inkább részt kapnak Krisztus küldetésében.A bérmálás szertartása Az Isten nevében történő kézrátétellel az embert Isten hatáskörébe helyezzük. Ezzel a kézmozdulattal adták át az apostolok a Szentlelket a keresztényeknek. Péter és János "rájuk tették hát kezüket, és azok megkapták a Szentlelket" (ApCsel 8,17).
A keresztények ma is megkapják ezt a jelet nagykorúságuk küszöbén. A bérmálást az erőt, ihletet adó szentségnek nevezzük, amely a keresztséget kiegészíti.

A püspök a kezét a bérmálandók feje fölé tartva a következőket mondja:
"Mindenható Isten, urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, te szolgáidnak vízből és Szentlélekből új életet adtál, és megszabadítottad őket a bűntől. Urunk, küldd le reájuk a Vigasztaló Szentlelket, és add meg nekik a bölcsesség és az értelem lelkét, a jó tanács és az erősség lelkét, az isteni tudomány és a jámborság lelkét, és töltsd el őket az istenfélelem Lelkével, Krisztus, a mi Urunk által! Ámen."
Ezután a jelöltek egyenként előlépnek és megállnak a püspök előtt, aki fejükre teszi kezét, és megkeni homlokukat a krizmával. A krizma a Szentlélek mindent átható jó illatának szimbóluma, a püspök ezzel keni fel őket a "királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép" tagjaivá (1Pt 2,9). Ezután minden bérmálandót gyengéden arcul üt. Ez a középkori eredetű szokás az üldöztetést, megvetést jelképezi, amelyet Krisztusért el kell szenvednünk. Ezt a cselekedetet a püspök szavai kísérik: "Békesség veled."
A bérmálás szentségét legalkalmasabb a szentmise alatt, evangélium után kiszolgáltatni. Ekkor a szertartás a közösen énekelt Credóval ér véget, és az Eukarisztia ünneplésével folytatódik. Ennek a sorrendnek mély értelme van, mert a keresztség, bérmálás és Eukarisztia a legősibb idők óta együtt jelenti a keresztények teljes megszentelését.
A bérmálást is, akár a keresztséget csak a keresztény élet teljességében szemlélhetjük. A szertartásnak a egelző oktatás és hirdetés nélkül kevés értelme van.
A bérmálást a Szentlélek azon ajándékaival összefüggésben kell szemlélnünk, amelyek az érett keresztényt felvértezik azzal a képességgel, hogy megfeledkezve saját érdekéről, tanúságot tegyen Krisztusról. "Mindazt amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük" (Mt 7,12). Amikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok..Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek" (Mt 10,19-20)

A bérmálás minden keresztényt a tanúságtétel és a szolgálat küldetésével ruház fel a világan. Megérlel és felelőssé tesz mindenkit saját környezetében.
Annak, hogy csak a püspök bérmálhat (kivéve életveszély esetén, amikor az egyházközösség plébánosának vagy a kórházi lelkésznek is jogában áll bérmálnia), különös jelentősége van. A püspök isteni megbízatása alapján közvetíti a Szentlelket. Ő szolgáltatja ki tehát a Lélek szentségét, a keresztség beteljesítőjét. A püspök ezért egyazon helységbe csak néhány évenként egyszer jut el. Ilyenkor nagyszámú bérmálkozó gyűlik össze. A bérmálás nincs az év meghatározott szakához vagy életkorhoz kötve, emiatt a szülőknek, hitoktatóknak, papoknak nagyobb súlyt kell fordítaniuk a szentség lényegének megvilágítására, és gondoskodniuk kell a megfelelő liturgikus formáról. Bérmálkozni nagyobbára iskolás gyermekek szoktak. Néhol a bérmálással új nevet is adnak. Okosabb volna, ha inkább a keresztnévre, a kereszteléskor segítségül hívott szent nevére fordítanának figyelmet. A bérmaszülőségnek nincs sok értelme, ha nem a keresztszülőt hívják a bérmaszülői tisztségre is. A kettő együtt volna igazán rendjén.
Ezt a szentséget is csak egyszer vehetjük fel. Lehet, hogy az ember nemigen emlékszik a bérmálásra, s az is lehetséges, hogy nem nagyon törődött vele, amikor fölvette, mégis bizonyosak lehetünk benne, hogy a Szentlélek adománya tovább munkál bennünk. Ha megkaptuk, a Szentlélek ereje által életünk végéig gyarapszik a lelkünk.