Szentek

Simon M. Veronika : Assisi Szent Ferenc

Simon M. Veronika : Assisi Szent Ferenc

Simon M. Veronika: Szent János apostol

Simon M. Veronika: Szent János apostol

Simon M. Veronika: Szent Rita

Simon M. Veronika: Szent Rita

Simon M. Veronika: Szent Lőrinc

Simon M. Veronika: Szent Lőrinc

Simon M. Veronika: Szent Erzsébet rózsalegendája

Simon M. Veronika: Szent Erzsébet rózsalegendája

Szent Márton - Simon M. Veronika festménye

Szent Márton - Simon M. Veronika festménye

Szent Márton - Simon M. Veronika festménye

Szent Márton - Simon M. Veronika festménye

Szent Rita

Szent Rita

Május 22. a Katolikus Egyházban Szent Rita ünnepe.

Casciai Szent Rita (1381-1447) a lehetetlennek tűnő kívánságok beteljesítője, Umbria gyöngye, Olaszország egyik legismertebb szentje, Roccaporenában született. Szüleinek éveken át tartó imádsága után születését égi hang jelezte. Azt kérte, nevezzék a kislányt Ritának, vagyis igazgyöngynek.
Már gyermekkorában csodás jelek kísérték. Rita arcát csecsemőkorában méhek lepték el, de egyetlen egy sem szúrta meg. Ritában már öt évesen felébredt a vágy, hogy együtt szenvedhessen Krisztussal. Szerény körülmények közt, szeretetteljes légkörben nőtt fel, igazi vallásos nevelésben részesült. Szülei egy helybéli zsoldos katonához adták férjhez, de Rita hamar belátta, hogy az Úrnak másféle szándékai vannak vele. Házasságuk alatt férjéből előtört hatalmaskodó, durva természete. Ritát verte, szidalmazta, és dorbézoló, erőszakos életet élt.Rita rendelkezett azzal a képességgel, hogy szüntelen példamutatásával alakítsa a környezetében élő durva és önző embereket. Férjétől mindent eltűrt, titkon úgy élt mint egy apáca : imádkozott, böjtölt, áldozatokat vállalt, segített ahol csak lehetett.
Mikor Rita egyedül maradt, vagyonát szétosztotta, és szeretett volna belépni az Ágoston-rendi apácák közé.Bár nem akarták jóváhagyni azt, hogy felvételt nyerjen a rendbe, a számtalan csodás esemény hatására ez mégis megtörténhetett. Titokzatos módon, a zárt ajtók ellenére, hirtelen maguktól szólaltak meg a harangok, és kizöldült egy elszáradt szőlőtő is.

Fogadalomtételének éjjelén egy égig érő létrát látott,amelynek tetején Krisztus állt, majd intett, hogy Rita menjen fokról-fokra egyre feljebb. Ezt követően 40 éven át élte a zárdában önfeláldozó életét. Szüntelenül mások helyett vezekelt, ápolta a betegeket, a rászorulókat. Miután hosszú ideje óta kérte az Urat, hogy Krisztus szenvedéseiben részesülhessen, szaggató fejfájás kezdte gyötörni, és homlokán Krisztus töviskoronájának sebei jelentek meg. Ezek a sebek 15 éven át véreztek, és Ritát mennyei magasságokba emelték. A ránk maradt források szerint leírhatatlan, magnetikus erő hatotta át: Krisztus ereje, mely számtalan csodában is megnyilvánult. A stigmák megjelenése után apácatársaitól elkülönítették, és hosszú időn át iszonyatos szenvedéseket élt át. Kínjait mégis örömmel viselte, és Krisztusnak ajánlotta, hiszen imái rendszeresen meghallgatásra találtak.
Néhány évvel halála után, tűzvész volt a kolostorban, és Rita cédrusfából készült koporsója porrá égett. Ám Rita sértetlen testét sem tűz, sem oszlás nem érintette. Testét a casciai Szent Rita templomban őrzik.

Szent Egyed

Szent Egyed

Szent Egyed (született 640 körül – meghalt 720 körül) bencés szerzetes, apát. A kubikosok, lókereskedők, pásztorok, szíjgyártók védőszentje, bőrbaj, elmebaj, himlő, nehéz nyavalya, rák, vörheny, marhavész, szárazság, terméketlenség, tűzvész ellen kérik oltalmát. Ünnepe szeptember 1-jén van.

Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között, s Galliába ment, ahol Provence-ban remetéskedett.

Legendája szerint az Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. Wamba vizigót király egy vadászaton rálőtt a szarvasra, de Szent Egyed a testével fogta föl a nyílvesszőt. A király ezután Egyednek ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított, melyet később róla neveztek el. A szent sírja a középkorban híres zarándokhely volt, ereklyéi ma Toulouse-ban vannak. Európa-szerte leginkább városok emeltek templomokat tiszteletére.

Szent Iréneusz

Szent Iréneusz

Szmirna, 115--150 között +Lyon, 202/203. február 28.

Iréneusz az volt, amit görög neve jelent: a békesség embere. A béke a keresztények számára kezdettől fogva annak az üdvösségnek a foglalata, amit Krisztus hozott. Iréneusz egész élete folyamán a béke helyreállítása és megerősítése érdekében dolgozott, ennek szentelte minden erejét. A békesség szeretete és a békítés képessége nyilvánvalóan egészen személyes karizmája volt. Az Egyház békéjéért és egységéért folytatott szüntelen küzdelem tette életét gazdaggá, s állított neki örökké áldott emléket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Iréneusz gyönge, "minden áron való békességet" akart. Ellenkezőleg! Férfias harcot folytatott mindazokkal szemben, akik az Egyház békéjét veszélyeztették, vagy megrendítették. A béke szolgálatában cáfolta korának tévedéseit, és igazi teremtői tett gyanánt elsőként hagyott ránk egységes keresztény tanítást. Ezzel a keresztény teológia elismert megalapítója, és "a katolikus dogmatika atyja" lett.

Iréneusz azon kisázsiai keresztény közösségek egyikéből származott, amelyekben az apostolok munkájának emléke különös elevenséggel élt, és hűségesen ápolták is azt. Születésénél fogva görög volt és keresztény. Ifjúságától kezdve széles körű szellemi képzésben részesült. Ennek köszönhette a Szentírás és az őskeresztény irodalom ismeretén kívül bámulatos olvasottságát a kortárs filozófiában és irodalomban. Ezenkívül abban a szerencsében volt része, hogy mint serdülő fiatalember az apostol-tanítvány, Polikárp püspök lábainál ülhetett, s szívébe fogadhatta tanítását, amint később erről maga tanúskodott. Polikárp személyisége oly mély benyomást gyakorolt Iréneuszra, hogy még idős korában is emlékezett e tiszteletreméltó püspök föllépésének és tevékenységének minden mozzanatára. Szó szerint idézni tudta Polikárp szavait János apostolról és a Jézus környezetébe tartozó más férfiakkal való találkozásairól.


Tartalom átvétel