Jézus Szíve Társaság (Népleányok) S.J.C.

(Societas Jesu Cordis)

Népleányok címereNépleányok címere

Alapította: P. Bíró Xavér Ferenc S.J. 1921-ben az Egyháznak és Isten népének, elsősorban a magyar népnek a szolgálatára.
P. Bíró Xavér FerencP. Bíró Xavér Ferenc

Pápai jóváhagyás: 1989.

Magyarországon 1921 és 1950 között az apostoli társaság közösségeinek legtöbbje (15) az egyszerű falusi nép körében vagy közelségében telepedett le. Gazdaasszonyképző iskolájában gazdasághoz is értő háziasszonyokat neveltek. Kápolnával felszerelt kultúrházaikban, kurzusok keretében vallási, kulturális, gyakorlati ismereteket közvetítettek. A "Xavériánum" főiskolán magasabb fokon hitoktatókat és apostolokat képeztek. Családokkal foglalkoztak. Pap nélküli falvakban, "szárazkáplánkodtak". A testvérek elsősorban a tanyavilág, a falu szellemi, lelki fölemelésére törekedtek, de foglalkoztak a nyomortanyák népével, minden szellemi, lelki elhanyagolttal. Példát adtak mindenfajta munka értékelésére és megszentelésére. Ezt lelkigyakorlatos házaikban és a mindennapi érintkezésben mélyítették. A Korda könyvüzletekben, tamplombúcsúkon, missziókon jó könyvekkel behálózták az országot és vitték az evangélium jóhírét mindenüvé. A társadalom minden rétegének elérésére törekedtek.

Lelkiségük alapja: Loyolai Szent Ignác szabálya.

A tagok, testvérek magukat a tisztaság, szegénység és engedelmesség evangéliumi tanácsával Jézus Szívének kötik le. Árpádházi Szent Margithoz hasonlóan, áldozatul ajánlják fel életüket hazájukért és az egész világért.

Imaéletük apostoli küldetésükhöz van szabva és Szent Ignác elvén alapszik: szemlélődőnek lenni a cselekvésben, vagyis Istent minden dologban, eseményben és személyben megtalálni és szolgálni, s ezzel egész életüket imádsággá alakítani.

A testvérek sajátos feladata a teremtett világ őrzése, helyes használata, megszentelése, s ezáltal az isten, az ember és a világ közötti harmónia megvalósítása. A Jézus Szíve tisztelet a tagok önmegszentelődési eszköze az apostoli buzgóságának ereje és hordozója.

A társaság apostoli küldetése: megvalósítani Jézus Szíve szeretet uralmát a társadalomban. Ez elsősorban a családra, minden társadalom alapjára, s annak minden egyes tagjára irányul.

A Jézus Szíve Társasága nem szerzet, hanem pápai jogú több tagozatú, apostoli életet élő közösség. Tagjai egyaránt élhetnek közösségben vagy otthonukban, de apostoli hivatásuk és küldetésük ugyanaz. A világban élnek - de nem a világ szelleme szerint - kolostor, klauzúra, egyenruha nélkül. Életük tanúbizonyságával hatnak. Egyéni munkában mint tanítónő, hitoktatónő, lelkigondozó, orvosnő, ápolónő dolgoznak.

A társaság tagjai hűségesen őrzik hivatásuk, küldetésük karizmáját. Nyitottak a kor és hely, az "itt és most" szükségleteinek felismerésére és készséggel állnak az Egyház rendelkezésére, Isten népének szolgálatára.

1950-ben a társaságnak 257 tagja volt, 1989-ben 113 (90 Magyarországon, 23 külföldön).

Külföldön a kanadai küldetés négy bevándorló testvérrel indult el 1950-ben. Jelenleg a társaság Courtlandon, a Szent Szív Villában nyújt otthont és gondozást idősek számára. Hamiltonban a Korda könyvüzleten keresztül embertársaik szellemi és lelki javát szolgálják. A torontói egyházközség keretében a magyar bevándorlókat segítik. Egyik testvér idősek számára beteggondozó otthont és több mint 400 házból álló települést hozott létre Hamiltonban.

Az ausztriai küldetés négy, 1956-ban kivándorolt testvérrel indult el. Jelenleg a magyarok körében szociális, karitatív és apostoli munkát végeznek. Aktívan részt vesznek a cserkészet tevékenységében.

Magyarországi cím:
Sóloyomvári Jolán (?)
1084 Budapest, József u. 36. fsz.1.

A Társaság magyarországi tagjai közül 15 egyházközségi munkatársként működik, nyolcan hitokttást végeznek, részt vesznek a leányfalui lelkigyakorlatos ház programjában is. A testvérek létszáma 1990 elején 90 fő.

Külföldi központjuk:
367 Spring Garden Avenue
Willowdale, Ontario, M2N 3H4 Canada
Tel.: 416-229-6874

Amit a II. Vatikáni Zsinat olyannyira sürget, azt P- Bíró - közel 60 éve - így fogalmazta meg: " Központban legyen a mindennapi élet megszentelése, a család fontos szerepe a társadalomban, az anygaiak helyes használata, mely szükséges mind földi életünk sikeréhez, mind örök boldogságunk eléréséhez. - A népleány nem fél az anyagtól. Szereti ezt a világot és benne minden embert. Nem kíván elfutni a világtól, hanem kovász akar leni benne."