A magyar szerzetestársaságot 1986. április 15-én Lékai László esztergomi bíboros érsek hívta életre. A Társaság egyházmegyei jogú intézmény, a mindenkori esztergomi érsek joghatósága alá tartozik. Tagjai Krisztus követik az evangéliumi tanácsok szerinti életformában. Különös tisztelettel övezik a Boldogságos Szüzet, akinek szíve gondolata mindig megegyezett Isten akaratával. A tagok Isten dicsőségét, az Egyház épülését szolgálják, amikor azirgalmasság testi és lelki cselekedeit gyakorolják. A Társaság eredeti szellemisége a hűséggel őrzött Szent Ignác-lelkiség. Ennek lényege: az ember azért kapta lelkét a Teremtőtől, hogy Istent dicsérje, tisztelje, Neki szolgáljon, s ezáltal lejusson az üdvösségre. Az ember tehát Istenért van, inden egyéb pedig azért, hogy segítse az embert Istenhez jutásában. A Társaság tagjainak első és legfontosabb feladata az, hogy az isteni dolgokkal törődjék, és törekedjenek az Istennek egyesült életre. Az imaélet gyakorlatait aszkézissel és apostoli szolgálattal kapcsolják össze. Istent keresik egész nap, s életük így válik szüntelen imává. Tudatosan gyakorolják az Isten jelenlétében folytatott életet. Címük: Eszterházy Pál nádor könyörgéséből: "Könyörgünk, Nagyasszonyunk, egész nemzetünkért. Légy hozzá irgalmas; örökséged polgárait, akiket védelmed alá vezettél, őrizzed meg minden bűntől; kormányozd és vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához |
|||
