(Congregatio Sororum Caritatis de Szatmár) Az alapító elgondolása szerint a Társulat célja: nőnevelés, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása, de nem csupán kórházakban és intézményekben, hanem mindenütt megkeresve a szegényeket, elhagyatottakat és betegeket. Az irgalmas nővérek az Úr Jézust szolgálják minden embertestvérükben. Az irgalmas nővéreket az őszinte alázat, a közvetlen egyszerűség és a segítő, nagylelkű szeretet hatja át. Kihasználják a mindennapi élet apró lehetőségeit, hogy egymásnak örömet szerezzenek. Osztoznak egymás örömeiben és szenvedésében. A közös hivatás és a közös cél egy családdá forrasztja őket. A kongregáció gyorsan növekedett. A szatmári irgalmas nővérek egymás után nyitottak iskolákat, szerveztek árvaházakat, szociális otthonokat, építettek kórházakat. Megtalálták az utat a börtönök foglyaihoz, s elindultak a távoli kínai misszió felé is... Idővel a kongregáció már négy tartományt foglalt magában. Az anyaház Szatmárnémetiben volt, a magyarországi tartományi központ Esztergomban, az erdélyi Gyulafehérvárott (ahol 1858 óta működtek), a szlovákiai tartományé Rózsahegy, végül Kyna Paoking nevű városa. A négy tartományban összesen 80 házban és intézményben szolgálták a legszegényebbeket.
"Ne felejtsük el: ha hivatásunkban hűek maradunk, ezt csak az imának köszönhetjük. Ha eredményeket érünk el munkánkban, az imának köszönhetjük. Ha kitartunk a szeretetben, az imának köszönhetjük" (Páli Szent Vince) Magyarországi cím: Csatári Mária (?) Az újjászerveződő közösség Pusztaszabolcs és Diósd plébániáján kezdi meg ismét működését. |
|||
