(Congregatio Sororum Pauperibus Succurentium) Az alapítók az Evangélium szellemében az akkori magyar társadalom legszegényebbjeit akarták szolgálni. A szervezett szegénygondozás, az ún. "Egri norma" a szegénygondozó nővérek által vált országos normává. A nővérek a háromevangéliumi tanács mellé egy negyediket is csatolnak: az áldozatos szegénygondozás fogadalmát. Példaképük az Úr alázatos szolgálója, a Boldogságos Szűz Mária. Sajátos karizmájuk: a ferences szellemű evangéliumi élet, az Eucharisztia bensőséges tisztelete és a szegények szegényként való szolgálata. A városi, majd országos vezetés egyre több feladatot bízott a fiatal közösségre. Elhanyagolt intézményeket, aggok házát, szegényházakat, menhelyeket vettek át, s alakították rövid idő alatt a szeretet meleg otthonává. Azonban szívesebben végeztek "külső gondozást", vagyis otthonukban keresték fel a rászorulókat, körülményeiket emberivé téve igyekeztek fölkelteni emberi méltóságtudatukat, sőt őket is bevonták a még szerencsétlenebbek gondozásába. Pezsgett körülöttük az élet, felizott a szeretet. Húsz év alatt 43 városban kereken 300 szegénygondozó nővér gyógyította a magyar társadalom mély szociális sebeit. Az első csoport tagjai 1943. szeptember 12-én tették le az örök fogadalmat. Ugyanebben az évben terjesztették fel Rómába a fiatal kongregáció áldolgozott Konstitúcióit. A világháború éveiben a szegénygondozó nővérek mind a helyükön maradtak. 1948-ban megtartották az anyaházban, Ludányban első általános káptalanjukat. Franciska anya római engedéllyel 1972-ben új alapítást hozott létre Bécsben. Az újjászerveződő közösség 1990 elején Esztergomban nyitotta meg első zárdáját (Kossuth Lajos u. 50.). Budapesten hajléktalan öregek gondozását kezdik meg. Címük: Külföldi központjuk: "Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincs szükségünk, mint amit az Apostol említ: "Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele". Örüljenek tehát, ha alacsonysorsú és megvetett, szegény és ügyefogyott emberek, betegek, bélpoklosok és útszéli koldusok között forgolódhatnak. Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni." |
|||
