A szinoptikus evangéliumok (együttlátók - Máté, Márk, Lukács) Jézust jobbára Galileában, egyszerű emberek környezetében szerepeltetik. Talán ezzel is magarázható, hogy a három első evangélium számos szemléletes hasonlatot, példabeszédet tulajdonít Jézusnak, amelyek nagyrészt az Isten országáról szóló keresztény tanítást, az oda való bejutás erkölcsi feltételeit igyekeznek közérthetően megvilágítani. Elérkezett a mennyek országa? A Jézusnak tualjdonított példabeszédek egy részében a mennyek országa (az Isten királysága, a Messiás uralma) a jövő ígérete, amely a végidőben, a világ végével egyidejúleg érkezik majd el. Vagyis a mennyek országa hasonlít a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, a javát kiválogatják és edényekbe teszik, a rosszakat pedig eldobják. Így történik a világ végén is: Isten angyalai kiválasztják a gonoszokt az igazak közöl és tüzes kemencébe vetik, ahol sírás és fogak csikorgatása lesz. Más példabeszédek arról szólnak, hogy az Isten országa már elérkezett, lassú fejlődése megindult, csak végős kibontakozása van hátra. Vagyis hasonlít a mennyek országa a mustármaghoz, amely mikor elveti az ember, kiseb minden veteménynél, de akkora fává nő, hogy az ég madarai fészket raknak ágai között. A konkolyról szóló példabeszéd, amikor a mennyek országának ellenségeiről és azok viág végi büntetéséről szól, azt tanítja, hogy a messiási korszak elérkezett ugyan a maga teljességében, diadalmaskodni azonban csak a világ végén fog Isten ítélete alapján. Hasonlít ui. a mennyek országa az olyan emberhez, aki jó magot vetett földjébe, ellensége azonban éjjel konkolyt szórt a búza közé, így a búzával együtt kikelt a konkoly is. A szolgák ki akarták gyomlálni a gazt, de a gazda nem engedte, nehogy a gyomlálás közben kitépjék a búzát is. Majd aratáskor fog szólni az aratóknak, hogy a konkolyt kössék kévébe és vesség a tűzre, a búzát pedig gyűjtsék a csűrökbe. |
|||
