Az Evangéliumok a tanítványok, illetve az apostolok közül hármat (Pétert, Jakabot és Jánost) úgy szerepeltetnek, mint akik Jézus közvetlen környezetéhez tartoztak s különleges kiváltságokban részesültek. Ők lehettek egyedül tanúi pl. Jézus "színeváltozásának" és haláltusájának, vagyis ők szereztettek közvetlenül tudomást Jézus dicsőséges és szenvedő Messiás jellegéről. Egyszer egy magas hegyre vitte Jézus őket, aho megjelent előttük Mózes és Illés, Jézus pedig színében elváltozott: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig töndökölt, mint a fény. Szózat is hallatszott a felhőből, amelyben Isten Jézust fiának vallotta. Vagyis az Ószövetség két legnayobb prófétája és felhőkben, égi tünemények között megnyilatkozó istene úgy mutatta be nekik Jézust, mint dicsőséges Messiást, mint a dánieli Emberfiát. (Mt 17,1-8) Szenvedésének előestéjén, elfogatása előtt Jézus ismét csak Péter, Jakabot és Jánost vitte magávala Getszemáni kertbe, ahol remegni és gyötrődni kezdett, megrettenve a rá váró szenvedésektől. Ezzel pedig úgy mutatkozott meg előttük, mint Isten szenvedő szolgája. Vagyis a kiváltságos tanítványok, a "főapostolok" az evangéliumok szerint hitelt érdemlően tanőskodhattak arról, hogy Jézus egyesítette magába az ősi jövendölésekben és elképzelésekben egyszer szenvedőként, máskor dicsőséges királyként bemutatott Messiás mindkét szerepkörét. (Mt 26,36-46)
A kiváltságos tanítványok közül a legkedvesebbet, aki az utolsó vacsorán Jézus keblén pihent, aki jelen volt a keresztrefeszítésnél, s akire a haldokló Jézus rábízta anyját, Máriát, az evangéliumok nem nevezik meg, a hagyományos értelmezés azonban Jánosal azonosítja.
Különleges szerepet tulajdonítanak az evangéliumok Péternek, akit Jézus elsőként választott apostolának, aki helyett megfizette a templomadót, akit minden útjára magával vitt, s akinek nevét Simonról Péterre, azaz kősziklára változtatta, jelezvén, hogy az eljövendő messiási ország alapjának szánta. Péter részben méltónak mutatkozott e kiválasztásra, részben pedig alkalmatlannak látszott arra (kétszer megvallotta ugyan, hogy Jézust Messiásnak tartja, de háromszor tagadta, hogy ismeri őt). Az evangéliumok ezzel azt akarják kifejezni, hogy Péter tekintélye nem annyira saját kiválóságán, mint inkább Krisztus kiválasztásán alapult. Péter kiváltságos helyzetének kidomborításaa János-evangélium befejező fejezetével összefüggésben értelmezhető. E fejezet szerint, amelyet később csatoltaka jánosi íráshoz, Jézus - feltámadása után - ünnepélyesen Péterre bízta juhainak és bárányainak gondozását. Ez a leírás az egyházi szervezet, a hierarchia kialakulását határozott színekkel Jézus redelkezésére vezeti vissza. A korábban keletkezett evangéliumi részletek - az egyházi szervezet kezdetibb stádiumának ismeretében - kevésbé egyértelműek Péter szerepét illetően.
(Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Hogy kilegyen a tizenkettő, Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást, a tanítványok szűkebb köréből. Róma a XI. századtól tartotta Mátyás napját február 24-én, míg az 1968. évi zsinat át nem tette május 14-re. Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít. Eszerint ő is vértanúságot szenvedett: nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást. Majd imádkoztak: "Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.). |
|||
Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása
Krisztus az Olajfák hegyén (Esztergom)
Andrea Mantegna: Krisztus az Olajfák hegyén
Kernstok Károly: Utolsó vacsora
Peter Paul Rubens: Szent Péter a kulcsok őrzője