Ferenc pápa

Ferenc pápa (latinul Franciscus, született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17.) a római katolikus egyház vezetője 2013 óta, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta pápává. A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le önként a pápai tisztségről. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

Pápává választásáig 1998-tól Buenos Aires érseke, 2001-től bíboros; a saját ordináriussal nem rendelkező argentínai keleti rítusú hívők ordináriusa.

Buenos Airesben született ötgyerekes olasz emigráns családba. Apja Mario José Bergoglio vasúti munkás, anyja Regina María Sívori háztartásbeli volt. Egy gyermekkori légúti fertőzés miatt kivették a fél tüdejét.

A Buenos Airesi Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd a papi szolgálat mellett döntött, belépett a villa devotói szemináriumba, és 1958. március 11-én megkezdte a noviciátust a jezsuita rendben. Humán tanulmányokat folytatott Chilében, majd hazatérve 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a san migueli Colegio Máximo San Joséban. 1964-től 1965-ig Santa Fében, 1966-ban Buenos Airesben tanított irodalmat és pszichológiát. 1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokat folytatott a Colegio Máximo San Joséban, és licenciátust szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. 1970–1971-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte a harmadik probációs időt; örökfogadalmát 1973. április 22-én tette le. 1972-től 1973-ig novíciusmesterként szolgált, 1973-tól 1979-ig a jezsuita rend argentin tartományfőnöke volt. 1980 és 1986 között San Miguel szemináriumának rektora és egyidejűleg plébános volt. Doktori disszertációját Németországban fejezte be 1986 márciusában, ezt követően Córdobában szolgált gyóntatóként és lelki vezetőként.

1992. május 20-án kinevezték Buenos Aires segédpüspökének és Auca címzetes püspökének; június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érseke, 2008. február 28-án érseke lett. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt.

II. János Pál pápa kreálta és nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én; római címtemploma a S. Roberto Bellarmino lett. Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának.

2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig. A pápaválasztáson a kiszivárgott hírek szerint Ratzinger bíboros legesélyesebb ellenfele volt: egy bíboros névtelen feljegyzései alapján akkor az első választási fordulóban 10, a másodikban 35 és a harmadikban 40 szavazatot kapott, mielőtt Ratzingert pápává választották volna a negyedik körben.

A konklávé második napján, 2013. március 13-án az ötödik választási fordulóban választották meg pápának londoni idő szerint 19:06 órakor. Pápaként a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére, mivel fontosnak tartja a szegények ügyét. Így I. János Pál pápa óta ő az első, aki eleddig nem használt pápai nevet választott. Amennyiben azonban I. János Pál pápa kettős nevét nem önálló pápanévnek tekintjük, hanem – szándéka szerint – mint két közvetlen elődje (XXIII. János pápa és VI. Pál pápa) nevének felvételét, akkor 913-ban Lando pápa volt Ferenc pápát megelőzően az utolsó, aki olyan néven uralkodott, amilyenen előtte még senki.

Megválasztásának hírét Buenos Airesben meglepődve, de örömmel fogadták. Beiktatására a tervek szerint március 19-én kerül sor.
„ Testvéreim, jó estét!

Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm!

Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza. (...) Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg."

Teológiai kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel: elutasítja például a terhességmegszakítást, a fogamzásgátlást, az azonos neműek házasságát, a halálbüntetést és az eutanáziát. Fellép a társadalmi igazságtalanságok ellen, kiáll a szegények és az elesettek mellett. Bíborosként gyakran hangsúlyozta a társadalmi befogadás fontosságát, közvetetten kritizálva a kormányokat, amelyek nem szentelnek elég figyelmet a társadalom peremén élőkre. Közel áll a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, a felszabadítási teológiától viszont távolságot tart.

Intelligenciája, szerénysége és lelkipásztori munkája miatt tisztelet övezi, az egyház körüli botrányokban érintetlen. Elemzők szerint alkalmas lehet a vatikáni bürokrácia megreformálására.

Egyszerű életmódot folytat. Érsekként sem tartott autót, ehelyett tömegközlekedéssel járt; ha Rómába kellett utaznia, turistaosztályon repült. Szerény lakásban lakott az érsekség épületében; elődje bíborosi öltözetét használta, de szívesebben járt egyszerű fekete öltözetben. Ez a szerénysége a pápává választása után is megmutatkozott.

Kedveli az operát és az irodalmat, érdekli a labdarúgás és jól úszik. A spanyolon kívül olaszul, latinul, franciául, németül és angolul beszél.

Ferenc pápa
Send an E-card to your friends
You may enter multiple emails
Whatever you type here will be attached to the e-card

Köszönjük Orsolyka

Köszönjük Orsolyka