(Monache Certosine)

Karthauzi Apácák címere

Az első karthauzi apácakolostort Grenoble mellett Montferrati Beatrix alapította 1234-ben. Diakonisszáknak is nevezték őket. Megáldásuk úgy történt, mint az Egyház első századaiban. A püspök manipulust, stólát és fekete fátyolt nyújtott át nekik. Hosszú fehér ruhájuk - hasonlóan a férfi karthauziakéhoz - mindmáig emlékeztet a diakónusi öltözetre.

A Szent Brúnó által 1084-ben alapított szigorú karthauzi rend női ágának ma mindössze öt, egymástól független kolostora van. Ezekben kereken 100 apáca él: szinte állandó hallgatásban, rendkívül szigorú böjtben. Napirendjük tartópilléreit a zsolozsma órái alkotják. Éjjel is több mint két órán át zsolozsmáznak. Remeteéletet élnek.

Kolostoraik Itáliában, Franciaországban és Spanyolországban találhatók.
A zsinat óta a karthauzi apácák életében még nagyobb hangsúlyt kapott a magány. Csak vasárnap és nagy ünnepeken találkoznak egymással. Egyébként cellájukban végzik imájukat és munkájukat. Kb. ugyanannyi időt fordítanak szellemi, mint fizikai munkára.

Az apáca napi időbeosztása a következőképp fest:

0.45: felkelés, a cellában elimádkozza a Szent Szűz zsolozsmájából a matutinumot
1.15: a templomban a közösség elimádkozza a nagy zsolozsmából a matutinumot és a laudest
3.15-3.45 között: lefekvés

(Congregatio Sororum a Sancta Cruce)

Alapította Szent Ferenc III. rendi Szabálya alpján Theodosius Florentini kapucinus (1808-1865) és Maria Theresia Scheret (1825-1888), 1844-ben, asvájci Ingenbohl városban. A pápai jóváhagyást 1878-ban nyerték el.
Maria Theresia Scheret

"A kor követelménye Isten akarata!"
"Amíg csak egyetlen szegény vagy szenvedő gyermek van a világon, addig nem gondolhatok magamra!" (T. Florentini)

Apostoli munkaterületük: iskola, árvaház, öregotthon, kórház, elmegyógyintézet, állami gyógyintézet, a szeretetszolgálat minden elképzelhető formája...

Lelkiségük: imájuk, tevékenységük, áldozataik, örömeik és egész létük által Krisztus örömhírét akarják közvetíteni szenvedő és létük értelmét kereső testvéreiknek. A kereszt "őrült szeretetéből" óhajtanak valamit láthatóvá tenni. Ez a szeretet vitte Jézust a keresztre, ahonnan mindnyájunk megváltása fakad.

Magyarországon először Aranyosmaróton telepedtek le 1865-ben, majd utána Pozsonyban 1875-ben. Zsámbék lett a magyar tartomány középpontja. 1950-ig 38 helyen végzeték szeretetszolgálatukat, többek között a nagykállói elmegyógyintézetben. A magyar nővérek száma ekkor már 466 volt.

(Monache Clarisse)

Szent Ferenc II. Rendje, nevét Assisi Szent Kláráról kapta: a nagy ferences család kontemplatív ága.

Szent Klára (1194-1253) Ferenc testvér életeszményétől lelkesítve szintén "szegénységben és alázatban akarta követni az Urat". A rendkívüli szegénységben és ferences örömben élő apácák kolostoruk rejtettségében (szigorú klauzúra) imájukkal akarták segíteni Szent Ferenc fiainak apostoli szolgálatát. Ez volt és maradt mindmáig a klarisszák apostoli tevékenysége.

A történelem folyamán többféle irányzat alakult kis a klarisszák nagy családjában. Corbie Szent Colette (1381-1447) reformját számos németalföldi és francia kolostor fogadta el; ezek a klarisszák ma 94 kolostorban élnek (1989-es adat), számuk 1900.
A kapucinus megújulást követő időkben alakult kapucinus klarissza kolostorok száma 137, ezekben kb. 2800 apáca él. Az "eredeti" klarissza apácák száma 11 300, közel félezer kolostorban. Valamennyi kolostor független. Országonként már megalakult egy-egy federáció. Ilyen pl. a francia és az olasz.

Assisi Szent Klára 1212-ben néhány társával együtt közös életet kezdett Szent Ferenc Regulája alapján. A klarissza apácák közösségét, tehát a ferences II. Rendet az Egyház 1253-ban hagyta jóvá.

A ferences élet kezdetektől fogva alapvetően kontemplatív élet. Ez intézményesült is: a nagyobb kolostorok mellett mindig voltak kis remeteségek is. A klarissza hagyományban nem létezett ez a remete-életmód, amivel a monostorok mindig is őrizték az eredeti szemlélődő karizmát, hordozva közben a nagyszámú közösséggel együttjáró gondokat.

A 70-es évek derekán, a Szentlélek ajándékaként, francia és német nyelvterületen olyan kis női remeteségek születtek, amelyek az ősi klarissza regulát követik, de egy sajátos - ugyancsak Szent Ferenctől származó - remete-statutummal. A Szent Ferenc által annyira óhajtott "minoritást" úgy élik meg, hogy remete-monostoraikban mindössze 8-10 nővér él. Észrevétlenül, csendben, elvonultan, s mégis a társadalom szívén. A klarissza hagyományoknak megfelelően az egyes monostorok függetlenek egymástól.

Az ősi klarissza rend törzsének egyik modern hajtása a franciaországi Rameau de Sion. Az új klarissza remete-monostor alapítását II. János Pál pápa néhány éve hagyta jóvá. A Nancy közelében fekvő monostor apátnője, a Szentháromságról nevezett Marie-Paul nővér a remeteség keletkezéséről:

(Suore Missionarie di S. Pietro Claver)

Kláver Szent Péter S.J. (1580-1654), a négerek apostola, a gyarmatosítás idején krisztusi szeretettel és erővel védelmezte azokat az Afrikából Dél-Amerikába hurcolt néger rabszolgákat, akiket a keresztény hódítók egyáltalán nem vettek emberszámba. A hagyomány szerint 300 000 négernek volt atyja, szolgája, ügyvédje és orvosa.

A XIX. sz. végén egy fiatal és előkelő udvarhölgy, Maria Teresa Ledochowska (1863-1922) Kláver Szent Pétert választotta védőszentül 1894-ben megalapított kis missziós közössége számára.
Maria Teresa Ledochowska

Ledochowska grófnő egész életét a misszió szolgálatába állította. Hősies felebaráti szeretetét elismerve az Egyház 1975 missziósvasárnapján boldoggá avatta.

A kongregáció célja: Isten országának építése a missziókban, különösen Afrikában. Mozgósítják a gazdag keresztény országok helyi egyházait, missziós lapokat szerkesztenek, gyermekújságokban ismertetik meg a legifjabbakkal a missziók életét. Igen népszerű a Kláver Szent Péter Kalendárium. Szentírást és hittankönyveket adnak ki különféle törzsi nyelveken, megszervezik a világi hithirdetők együttműködését stb.

Alapította Dr. Rosenpitz Berta M. Renáta, Pécsett, 1930-ban.

Működési területük 1950-ig: Pécs (központi ház, Fiúk Szent József Otthona, Nőotthon és Leányok Szent Anna Otthona), Baja (Fiúk Szent Imre Otthona), Mohács (Leányok Szűz Mária otthona, Regnum, Könyvkereskedés).

Céljuk: Krisztus Király tiszteletének terjesztése.

1950-ben a regista nővérek száma 17 volt.

A közösség 1928-1931 között jött létre, alapítója Rott Nándor veszprémi püspök.
A népművelő testvérek fő munkatere a falu volt. Az egyházmegyei székhelyből kiindulva szerveztek tanfolyamokat, lelkigyakorlatokat, lelki napokat. Asszonyoknak, leányoknak, főképp a téli időszakban szaktanfolyamok segítségével biztosítottak megélhetési lehetőséget. Hogy a nyári munkák idején könnyítsenek a családok gondjain, kisegítő otthonokat, gyermekek napközijét és bölcsődét állítottak fel.

A Társaság tagjai 1950-ig két központot tartottak fenn: Egerben szervezték a testvérek falun végzendő apostoli munkáját, Pusztamonostoron pedig a rendi utánpótlást képezték.

Működési engedélyük megvonásakor a testvérek száma 14 volt.
A Társaság fogadalmas nővéreit az ún. világi testvérek és a faluönkéntesek támogatták.

Céljuk: hogy Krisztus Király uralkodjék a lelkekben, a családokban és az egész országban.

(Congregatio Filirum a Ss. Salvatore)

A magyar szerzetes kongregáció eredete az Elisabeth Eppinger, Mária Alfonsa anya által az elzászi Niederbronn városban 1849-ben alapított megváltós nővérekig vezethető vissza. A magyar közösség az önálló (1866) bécsi anyaházból ágazott el. Pozsonyban kezdték meg működésüket egy gyermekkórházban (1896).
A pozsonyi anyaház 1913-ban készült el. Két évvel később, 1915-ben Csernoch János hercegprímás a három magyarországi házat önálló korngregációvá nyilvánította. Központi házuk Zsirán nyílt meg, itt történt a magyar hivatások kiképzése. Így született meg tehát a Legszentebb Üdvözítő Leányai Szent Ágoston Regulája szerint élő magyar kongregáció.

Apostoli célkitűzésük: a felebarát javának előmozdítása, a szegények gondozása, kórházi és egyéb betegápolás, valamint a keresztény ifjúság oktatása és nevelése.

Jelmondatuk: Az áldozatos szeretet mindent megszentel!

A 30-as évek elején a nővérek Budapesten, Szegeden, Pestújhelyen kórházat vezettek, Budatétényen nyomorék gyermekeket neveltek, Sopronban árvaházat tartottak fenn, Szászváron, Lábatlanon, Dunaszekcsőn és Mezőszilason iskolában működtek; különféle egyház intézmények háztartását is vezették.
1950-ben 180 nővértől vonták meg a működési engedélyt.

Címük:
Turbók Mária Beáta (?)
1118 Budapest, Budaőrsi út 4/C.
Tel.: 06-1-165-0281

A magyar szerzetestársaságot 1986. április 15-én Lékai László esztergomi bíboros érsek hívta életre.
Magyarok Nagyasszonya Társaság címere

A Társaság egyházmegyei jogú intézmény, a mindenkori esztergomi érsek joghatósága alá tartozik. Tagjai Krisztus követik az evangéliumi tanácsok szerinti életformában. Különös tisztelettel övezik a Boldogságos Szüzet, akinek szíve gondolata mindig megegyezett Isten akaratával.
Lékai László esztergomi bíboros

A tagok Isten dicsőségét, az Egyház épülését szolgálják, amikor azirgalmasság testi és lelki cselekedeit gyakorolják. A Társaság eredeti szellemisége a hűséggel őrzött Szent Ignác-lelkiség. Ennek lényege: az ember azért kapta lelkét a Teremtőtől, hogy Istent dicsérje, tisztelje, Neki szolgáljon, s ezáltal lejusson az üdvösségre. Az ember tehát Istenért van, inden egyéb pedig azért, hogy segítse az embert Istenhez jutásában.

A Társaság tagjainak első és legfontosabb feladata az, hogy az isteni dolgokkal törődjék, és törekedjenek az Istennek egyesült életre. Az imaélet gyakorlatait aszkézissel és apostoli szolgálattal kapcsolják össze. Istent keresik egész nap, s életük így válik szüntelen imává. Tudatosan gyakorolják az Isten jelenlétében folytatott életet.

(Societas Mariae Reparatricis)
Örökimádó Nővérek címere
Emilie d'Oultremont
A belga származású Emilie d'Oultremont 1854. december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás kihirdetésének ünnepén hallotta meg lelkében a hívó szót: gyűjtsön maga köré olyan társakat, akikkel együtt Mária anyai szívével szeresse és engesztelje az eucharisztikus Jézust. Legyenek rajta, hogy minél többen megismerjék, szeresség és imádják az Oltáriszentséget.
Emilie d'Oultremont

Az engesztelő, örökimádó Társaság hivatalos alapítása Strasbourg-ban történt meg 1858. május 2-án. Az akkor szigorú klauzúrában élő közösség 1883-ban kapta meg a pápai jóváhagyást. A zsinat után megszűnt a szigorú klauzúra. A Társaság pápai jogú szerzetes kongregáció.

A Társaság neve jelzi sajátos célkitűzését: a nővérek a Szent Szűzzel együttműködve az ima és az apostoli szolgálat által az engesztelés művének szentelik magukat; engesztelnek a lelkekért és a lelkekben, mindenkiért, mindenütt. Egész életükkel Jézus irgalmas szeretetét tanúsítják és hirdetik.

Sajátos vonásaik: közös, társulati engesztelés, máriás lelkiség és engesztelők nevelése.