Újszövetségi Szentírás

Az irgalmas szamaritánus

A Lukács-evangélium tovább viszi a gondolatot, amikor azt a kérdést adja a törvénytudó szájába, hogy kit kell embertársnak, felebarátnak tekinteni és mint ilyet szeretni. Jézus példabeszéddel felelt a kérdésre. Egy embert rablók támadtak meg az úton. Kifosztották, vérsre verték és félholtan otthagyták. Arra haladt egy pap, észrevette, de elment mellette. Ugyanígy tett egy templomi szolgálatra rendelt levita is, aki szintén látta ugyan, de továbbment. Végül egy szamaritánusnak vitt arra az útja (ezeket a zsidók megvetették). Ez, mikor megpillantotta a félholtra vert embert, megesett rajta a szíve. Ezért odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat, majd szállásáre vitte és gondját viselte. Másnap két dénárt adott a gazdának és rra kérte, ápolja a beteget, amí ő visszatér. Ha többet költene rá, visszatértekor megadja neki.

A Főparancs

Az időszámításunk kezdete körüli időben a zsidó írás-, illetve törvénytudó tanítók, a rabbik, a mózesi törvényt több száz tiltó és parancsoló szabályra osztották, s ezek megtartását egyforma szigorúsággal követelték. A kereszténység - fokozatosan eltávolodva a zsinagógától - nem annyira a mózesi törvények megtartásától, hanem inkább a Krisztusban való hittől remélte az üdvösséget. Ezért a sok előírás között a keresztények valamilen rendező elvet kerestek, olyan első és legfőbb parancsot, amelynek megtartása átfogja az egész törvényt és a törvény lényegét alkotó főparancsolatot a szeretetben jelölték meg és Jézustól származtatták.

A kettős szeretet

Jézus tanító-és vitabeszédei

Az evangéliumok számos olyan beszédet tulajdonytanak Jézusnak, amelyek valamilyen vallási vagy erkölcsi oktatást tartalmaznak. E tanítások kerete gyakran egy-egy vita, amelyet Jézus ellenfeleinek a hozzá intézett kérdése vezet be, amelyre Jézus viszontkérdése, illetve a részletesebb válaszadásba ágyazott tanítása következik. Máskor a tanítványok vagy a nép e beszédek hallgatói.

Erkölcsi intelmek

A szinoptikus evangéliumok Jézus-beszédei többnyire erkölcsi előírásokat rótartalmaznak, a lemondásról, a bűnbánatról, a szelídségről, az irgalmasságról és más hasonló keresztény erényekről szólnak.

Bejutás a mennyek országába

A mennyek országába való bejutásért áldozatot kell hozni. Mert a mennyek országa hasonlít a szántóföldön elásott kincshez, amelyet egy ember megtalál, s eladva mindenét, megveszi a szántóföldet. Másrészt viszont csak az juthat be a mennyek országába, kit Isten arra méltónak ítél. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, ki menyegzőt rendezett fiának. Mivel a meghívottak nem mentek el a menyegzőre, a szolgák az utakról válogatás nélkül összegyűjtötték az embereket, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel. A király azonan észrevette, hogy egyik vendég nincs menyegzős ruhában. Megparancsolha hát szolgáinak, hogy kötözzék meg kezét-lábát, s dobják ki a külső sötétségre. "Sokan vannak ugyanis a hivatalosak, de kevese3n a választottak." (Mt 22,14)

Példabeszédek a mennyek országáról

A szinoptikus evangéliumok (együttlátók - Máté, Márk, Lukács) Jézust jobbára Galileában, egyszerű emberek környezetében szerepeltetik. Talán ezzel is magarázható, hogy a három első evangélium számos szemléletes hasonlatot, példabeszédet tulajdonít Jézusnak, amelyek nagyrészt az Isten országáról szóló keresztény tanítást, az oda való bejutás erkölcsi feltételeit igyekeznek közérthetően megvilágítani.

Elérkezett a mennyek országa?

A Miatyánk

A hegyi beszéd aról is szól, hogy miként kell imádkozni. Helyesen az jár el, aki nem az emberek szeme láttára, hanem szobájába visszavonultan, zárt ajtók mellett, titokbanimádkozik. A helyes imádság mintája a "Miatyánk", amelyet a Máté-evangélium a hegyi beszédbe ágyazottan ad elő. (6,9-13) (A Lukács-evangélium a Miatyánkot más körülmények között és eltérő formában közli. - 11,2-4) A hegyi beszéd Miatyánkja Isten megzsólítása után ("Miatyánk, aki a mennyekben vagy") hét kérést foglal magában. Az első három Isten jogainak és hatalmának a világban való érvényesüléséért fohászkodik ("szentelették meg a neved, jőjjön el az országod, legyen meg az akaratod"), a másik négy pedig az ember legfontosabbnak tartott szükségletét adja elő ("mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, bocsásd meg vétkeinket,...ne vígy minket a kísértésbe...szabadíts meg a gonosztól").

Az új törvény

Ezután Jézus az ószövetségi törvényhez való viszonyát fejti ki. Feladata nem az, hogy megszüntesse Mózes vagy a próféták tanítását, hanem hogy beteljesítse és tökéletessé tegye azt. Az új, messiási országban egy "i" betű vagy egy vesszőcske sem maradhat el a törvényből, inkább annak kiterjesztése következik be. A tízparancs ötödik előírása tiltja az emberölést. Jézus szerint már az is büntetést érdemel, ki haragot tart vagy aki rosszat mond felebarátjára. A tízparancs tiltja a házasságtörést. Az új előírás paráznaságnak tartja már a bűnös kívánságot is. A régieknek szóló parancs elítéli a hamis esküt, Jézus pedig mindenféle esküt tilosnak minősít. Ez a fajta törvényértelmezés az előírások tetűjéhez való ragaszkodással szemben a törvény szellemének a megtartását szorgalmazza.

A hegyi beszéd

Jézus az apostolok kiválasztása után nagy beszédet intézett a köré sereglett sokasághoz. A Máté-evangélium szerint e beszédet egy hegyen (5), a Lukács-evangélium szerint pedig egy hegy melletti sík mezőn mondotta el (6,17-49), lebilincselve hallgatóit. E beszédet az evangéliumok úgy adják elő, mint a messiási királyság kódexét, az újszövetségi Isten országának törvénykönyvét.Claude Lorrain: A hegyibeszéd

 

A "nyolc boldogság"

Jézus törvényeinek kihirdetését a "nyolc boldogság" közlésével kezdi, azt tanítva, hogy az Ószövetség ígéretei beteljesedtek, elérkezett az Isten országa, vége tehát a bánatnak és nyomoróságnak, a béke, az öröm, az üdvösség korszaka elkezdődött.

A bizalmas tanítványok

Az Evangéliumok a tanítványok, illetve az apostolok közül hármat (Pétert, Jakabot és Jánost) úgy szerepeltetnek, mint akik Jézus közvetlen környezetéhez tartoztak s különleges kiváltságokban részesültek. Ők lehettek egyedül tanúi pl. Jézus "színeváltozásának" és haláltusájának, vagyis ők szereztettek közvetlenül tudomást Jézus dicsőséges és szenvedő Messiás jellegéről.Raffaello Santi: Krisztus színeváltozása

Apostolok és tanítványok

Az Evangéliumok, amelyek a korai keresztény gyülekezetek egyházzá szerveződésének az időszakában keletkeztek, úgy mutatják be e látható, hívő közösséget, mint Jézus alapítását. E közöség magja az apostolkollégium, amelynek az a feladata, hogy Jézus tanítványai körét az evangélium hirdetése révén kiszélesítse és az isten országának, a messiási királyságnak az lérkeztét minden nép körében hirdesse.

12 apostol és a 72 tanítvány

Jézus az evangéliumok szerint már működésének a kezdetén megkezdte tanítványainak az egybegyűjtését. Egy alkalommal a Genezáreti-tó mellett megpillantott két testvért, Simon Pétert és Andrást, amint éppen hálót vetettek a vízbe.(Duccio: Péter és András elhívása)


Tartalom átvétel